Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - MŰHELY - Feiszt György: Nem felejtette el a származását. Vázlatrajz Kovács Jenőről

voltak, akik másokkal is törődtek. Engem is segítettek, és én is törődtem másokkal. A hivatalos tábori előírások, szükséges munkák mellett voltak, akik fúrtak, faragtak, rajzoltak, különféle házi műhelyekben dolgoztak. Mások nyelveket tanultak, oroszból fordítottak. Egyik társunk heteken át a „Csendes Don"ból olvasott fel részleteket. Két másik társunk egy német nyelvű könyvet ültetett át magyarra. Ezt én írtam le 237 oldalon. Nagy öröm volt a táborban a zeneszerszám. 1947-ben barakkunkban volt két hegedű, egy gitár és ezekhez Both-Soós István székely tanító készített egy csellót is. A kvartett Kálmán operettekből és a János vitéz zenéjéből adott elő részleteket mindnyájunk nagy örömére. A cselló végül hazakerült és a Szombathelyi Smidt Múzeumban látható, történetét a múzeum számára megírtam. Mikor kapcsolódott be a honismereti munkába? 1962-ben olvastam először a Néprajzi Múzeum által meghirdetett néprajzi és nyelvjárási pályázatról és a Savaria Múzeumban Bárdosi János adott szóbeli ismertetést róla. így született meg az első munkám: „Adatok Mersevát község külső és belső területének földrajzi elnevezéséhez és néprajzához." Eredmény megyei III. díj. Ez volt a belépőm az önkéntes néprajzgyűjtők nagy családjába és azóta vagy 20 tanulmányt készítettem. Valahogy úgy jártam, mint aki jégre megy és nincs visszaút, hanem át kell jutnia a túlsó partra. Bár ez nem volt zökkenőmentes, de úgy érzem átjutottam, hogy milyen eredménynyel, azt bírálóim döntsék el. Helytörténeti írásaiban minek tulajdonít elsősorban fontosságot? Ahonnan indultam, ahol tanultam és ahol dolgoztam. Így akartam falumnak, iskoláimnak és munkahelyemnek megköszönni azokat a ráhatásokat, tanításokat, befogadásokat, amelyek végül is döntően meghatározták életemet. Enynyivel tartozom nekik, önmagam számára pedig kötelességnek éreztem, hogy amit összegyűjtöttem, az ne maradjon az íróasztal fiókjában, hanem mások is olvashassák, mert a múlt a jövő kulcsa és azt érteni és ismerni kell minden oldalról. Nincs megszakított, csak folyamatos múlt. Melyek azok a területek, ahol még tennivalót érez? A családommal szembetni kötelesség foglalkoztat, hiszen az életet (ép testet, észt, értelmet) elődeimtől örököltem. Ami belőlük bennem lecsapódott és az, amit én hozzá gyűjtöttem, azt tovább kell adnom gyermekeimnek s ha lehet még unokáimnak is. így a családunkról gyűjtött adataimat is- szeretném papírra vetni, ha a jó Isten ehhez időt és erőt ad. Bár szándéka befordulásnák tűnik, remélem a honismereti munkában továbbra is részt akar venni? Természetesen igen. Az önkéntes néprajzi- és nyelvjárási gyűjtők közösségében akarok maradni továbbra is. Ha megyei barátaim és országos ismerősök között lehettem mindig örültem, ezek a napok számomra ünnepek voltak és szeretném ha azok is maradnának. Ezt mi is kívánjuk és köszönöm a beszélgetést! 19