Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - Tóth Gyula: 25 éves a könyvtáros és a népművelő/közművelő képzés Szombathelyen

könyvtár szak mérlegét is. Ennek summázata: a képzési forma sajátos arculatot adott az intézménynek; mennyiségi és minőségi eredményei következtében kialakult a tantervi anyag és követelményrendszer; a gyakorlati képzés (azóta persze számos vonatkozásban továbbfejlesztett) rendszere; a kibocsátott diplomások révén lényegesen (csökkent a képesítés nélküliek száma; s a szakemberek a művelődési otthonokon és könyvtárakon túl megjelentek a párt-, állami és itömegszervezeti kulturális munkában, az irányítás és módszertan területein, továbbá a fegyveres testületek, a tömegkommunikációs intézmények munkatársaiként. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy ily módon két kulturális közvetítő szakmát kapcsoltak össze, melyekhez hiányzott az általuk közvetített ismereteket produkáló legalább egy tudománynak, művészeti területnek, vagy nyelvnek a beható ismerete; szembetűnővé vált, hogy a két, látszólag rokon tevékenységi terület különböző személyiségjegyeket igényel; a könyvtárügy egészét éppúgy nem fogja át, mint a népművelését; túlzottan humán orientációt nyújt; továbbá a végzettek pedagógiai felkészültsége beszűkült; végső soron az új értelmiségi réteg nem vált egyenrangúvá a többiekkel, még a pedagógusokkal sem. Végső konklúzióként érlelődött az elhatározás: eme konfliktusok feloldására — megtartva az erényeket — új utakat kell keresni. * A negyedszázad egyik alapvető tanulsága ma már, hogy a könyvtárosok és népművelők (közművelők) képzése nem szakítható ki az intézmény egészének fejlődéséből, a mindenkori pedagógusképzéssel szimbiózisban alakult, egymást kölcsönösen erősítették. így azután, amikor 1971-ben — a dunántúli általános iskolai szaktanárképzés arányos elosztásának megteremtése céljából — a Pécsi Tanárképző Főiskola Szombathelyi Kihelyezett Tagozata megkezdte a tanítóképzőn belül a tanárképzést, kínálkozott is a megoldás. Érdemük az akkoriaknak, hogy felismerték a lehetőséget és különválasztva a szakpárokat, 1972ben megindították a tanár-könyvtáros és tanár-népművelő képzést. A 4 évre felemelt képzési időn belül elmélyültebbé válhatott a szakképzés, változatos szakpárosítással csatlakozott az éppen akkor korszerűsített tanárképzéshez. A könyvtár szakosok számára megnyílt az összes könyvtártípusban való helytállásra felkészítés lehetősége, a népművelők immár az iskoláskortól a felnőtt korosztályok egészének nevelésére kapnak pedagógiai és szakmai ismereteket. 1974-ben az Elnöki Tanács 14. sz. törvényerejű rendeletével önálló tanárképző főiskolai rangra emelte az intézményt, s ezzel megkezdődött a fejlődés harmadik szakasza, mely 1983-ig tartott. Ebben a magyar-könyvtár, illetve matematika szakkal induló könyvtárosképzés később történelem, majd orosz szakkal is összekapcsolódott; a magyar—népművelés, ének—népművelés szakokon túl, később választható lett a történelem-népművelés és a testnevelés-népművelés szak is. Az 1973-ban tanszéki rangra emelt kollektívák jelentős mértékben megerősödtek, nappali, kétszakos levelező, valamint másoddiplomás kiegészítő szakon, továbbá 1978—1982 között a 2/1976.KM.sz. miniszteri rendelettel lehetővé tett különbözeti államvizsga révén 1987. június 30-ig 1 239 könyvtáros és 1 215 népművelő diplomát adott ki az intézmény. Így a népművelő—könyvtár szakon közös diplomát szerzettekkel együtt, az intézmény öszszesen 6 990 diplomájából 3 347 ilyen szakterületre szóló oklevelet adott ki az intézmény. (Azért nem mondhatjuk, hogy ennyi személyt bocsátott útjára, mert több népművelő—könyvtár szakot végzett később főiskolai oklevelet szerzett, 7