Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

ADATTÁR - Tóth József: Gyógynövények és hasznosításuk Óladon

TÖTH JÖZSEF GYÓGYNÖVÉNYEK ÉS HASZNOSÍTÁSUK ÓLADON Ólad Szombathely IX. kerülete. Nevéből következtetve honfoglaláskori tele­pülés. Valószínűleg az ómagyar Ula személynév -d képzős származéka. Az alap­jául szolgáló személynevet az 1180 körüli időktől Via alakban ismerjük. A személynév forrását tekintve az ótörök „ula" = hátasló, málhásállat lehetséges. A vidéket Bulcsú törzse kapta, s ennek egyik nemzetsége lehetett Ula, s a település szálláshelyül szolgált. (Ólod, Ólad, Ólad.) A magyar lakosság folyamatossága biztosította, hogy a hagyományok apá­ról fiúra szálltaik, így a gyógyítás tudománya is. Míg a mesék, monidák művelése egyaránt megtalálható a férfiak és a nők körében, addig a gyógynövények hasz­nosítása megoszlott: a férfiak csak állatokat gyógyítottak, az embergyógyá­szat az asszonyok feladata volt. ötven-hatvan évvel ezelőtt is voltak „tudós emberek" és „javasasszonyok, boszorkányok", akik •hajnalonként gyöngyharmatot szedtek, s ebből készítették varázserejű gyógyszereiket gyógyításhoz és rontáshoz. Gyermekkoromban több gyógyító „eljárásnál", főleg állatoknál és szemmelverésnél voltam szemtanúja a kezelésnek és a csodálatos gyógyulásoknak. Ismerték a fák és füvek erejét, s ezt hasznosították. A falut járva itt is, ott is kaptam „biztosan ható recepte­ket", amelyek valamilyen nyavalyát gyógyítottak, megismerkedtem a gyógy­növényekkel, amelyekkel rendkívül gazdag Ólad határa. Valószínűnek tartom, hogy a honfoglaló magyarság ismeretei öröklődtek és bővültek napjainkig. Voltak, akik leírták a gyógyításokat, mások varázslatos dolgokkal egészítették ki az öröklött tudományokat. Ma már a gyógyszertári receptek szolgálják a gyógyítást, de él még néhány gyakorlat, amely a gyógynövények elsődlegességét bizonyítja a gyári készít­ményekkel szemben. Sőt, napjainkban fellendülőben van ismét a gyógynövé­nyek hasznosítása. A felsorolt gyógynövényeket ismerték, s részben ismerik ma is. Tudomá­nyos nevükkel nem foglalkozom, ez a szakemberek feladata. Itt a településen használt és ismert nevek sorredjében sorolom fel a növényeket gyógyító hatá­sukkal, alkalmazásukkal együtt. Alma. Nyersen lereszelve hasmenés és vérhas esetén. Jó a veseműködésre, a gyümölcs, vagy a belőle készült bor vesebetegségre, vagy elhízás esetén fo­gyasztásra. Az almaié lázcsillapító. Hasmenést is okoz, ezzel a gilisztákat ki­hajtja. Béltisztító. A vérszegény gyerekeknek vasszögekkel több napig átszúrt almát kell adni. Almafa. Kérge, különösen a gyökér héja (kérge) jó lázcsillapító. Apróbojtorján. Máj betegségekre, epehányás, epekő esetéin teában. Reuma ellen fürdővízbe forrázva. Agybavizelésnél borban főzve. Torokbajnál, száj pe­nésznél gargalizálni. Ha a szájban daganat van, földiszeder levével keverve teát készíteni és ezzel öblögetni. Aranyvirág vagy gelesztavirág. Gyomorerősítő. Hasmenés ellen. Porát méz­zel keverték, vagy lekvárba tették, s a gilisztákat kihajtotta a gyerekből. Csak keveset szabad itatni, mert mérges! Jó lábfájásnál és reumánál lábáztatásra és bedörzsölésre. 82

Next

/
Thumbnails
Contents