Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

MŰHELY - V. Molnár Zoltán: „A honismeret, a gyűjtésnkutatás életem Velejárója". Beszélgetés dr. Naszádos Istvánnal

V. MOLNÁR ZOLTÁN „A HONISMERET, A GYŰJTÉS-KUTATÁS ÉLETEM VELEJÁRÓJA" BESZÉLGETÉS DR. NASZÁDOS ISTVÁNNAL Nyugalmat, derűt árasztó arca, jellegzetes alkata elválaszthatatlan Sárvártól. Azt hihetnők, mindez egy boldog gyermek- és ifjúkor, továbbá egy gondnélküli férfikor egyenes következménye. Holott — mint kortársai közül sokaknak — neki is többször találkozni kellett életveszéllyel, bizonytalansággal, értetlenséggel. A háború szele a tanítóképző ötödéve után a Délvidékre sodorja. A későbbi megpróbáltatások sem szakítják el szűkebb hazájától, Sárvártól. Itt lelkesedett eszmékért, itt találta meg a pedagógus szolgálat értelmes céljait, ma nyugdíjasként is itt szenteli alkotó munkának életét. Számára az értelmiségi lét az (alkotás vállalása. Köztudomású városszeretetének, kötődésének vannak családi szálai? Nem, én 1920. decemberében Győrben születtem, de a gyermekkori élményeim már innen valók, mert édesapám 1925-től itt bérelte a Sörház nevű vendéglőt. Ebből a vendéglőből nagyszerű kilátás nyílt a várra. Talán mondanom sem kell, ez a gyermekkor képzeteit mennyire felkeltette. A Nádasdy-vár a későbbiek során is szinte predesztinált a kutatásokra. Gondolom, a továbbtanulás feltételeit biztosította az említett gazdasági háttér. Milyen pályára készült? A gazdaságit igen, de a polgári után édesapám azt szerette volna, ha orvosi egyetemre megyek és orvos lesz belőlem. Én tulajdonképpen az ő akarata ellenére iratkoztam be a Pápai Tanítóképzőbe. Azóta is hálásan gondolok ottani tanáraimra, akik nagy hivatástudattal bocsátottak útra bennünket a pedagógusi pályán. Az a felkészítés sokkal több szállal kapcsolódott az élethez, kevésbé volt iskolacentrikus, mint a mai. Természetesen, közben édesapám is megbékélt velem, intelmét azóta sem feledem: „Fiam dolgozz, és akkor majd felfigyelnek rád, de sohase mutogasd magad!" Mikor tudta kamatoztatni pedagógusi képzettségét, felkészültségét? Azt hittem, jó darabig nem fogom, mert a pápai diákévek után katonai behívó várt, de tulajdonképpen szerencsém lett, mert ezzel a behívóval anyaországi tanítónak neveztek ki Újvidékre, Sajkáslakra. 1942 májusában — már kinevezett sajkáslaki tanítóként — szabadságomat töltöttem idehaza, amikor a postás egy expressz levéllel kopogtatott, melyben nem kis meglepetésemre az állt, hogy Csíksamlyói Népfőiskolán is számítanak munkámra, a katonának be29