Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

ESEMÉNYEK, HÍREK - Pete Györgyné: Honismereti továbbképzés és gyermektábor Velemben

selőket, s ekkor szegődtek lel egy szezonra — Szent Györgytől Szent Mihályig — a pásztorok, cselédek. A kőszegiek pedig —, aikiik másban is hagyománytisztelők, és -ápolóik — már 246 éve ezen a napon örökítik meg a Szőlő Jövésnek Könyvében, hogy a szőlővesszők ezen a napon milyen formájúak, s a rügyek meglétéből milyen termés várható. A híres kőszegi bortermő vidéken a szőlőtermelő gazdák, de a város alapvető gazdasági érdeke is megkívánta, hogy a sokévi tapasztalatokat figyelembe véve tudják; hogyan készüljenek az adott évi termés fogadására. A szőlősgazdák, a szőlőtermelő szakcsoport tagjai és vezetői már hajnalban végigjárják a „hegyet", hajtásokat metszenek, amit aztán a város bírajának (régen), ma a városi tanács elnökének bemutatnak, majd „beírják", berajzolják a könyvbe az időjárási körülményeket is, jellemezve az adott év hajtásait, rügykezdeményeit. Szintén a szőlőhöz kapcsolódik a gyepűjárás szokása a sótonyi „hegyekben", amelyre május első szombatján került sor. A hegyközség gazdáinak mezsgyejárás a hegybíró jelenlétében, az utóbbi években a burgenlandi-vasi találkozók jegyében zajlik. A tartományi kormány tagjai — élükön a nyelvünket is jól beszélő Theodor Kéry tartományfőnökkel — a megyei tanács meghívására — részesei voltak az idei hangulatos eseménynek. Ez a találkozó a hangulatos, vidám szokás felelevenítése mellett jó alkalom a jószomszédság időszerű gondjainak, tennivalóinak megbeszélésére. Több új, a megyei honismereti-helytörténeti kutatásokat segítő, vagy eredményeit gyarapító kiadvány látott napvilágot az 1986. év első felében. Februárban jelent meg a Vas Megyei Tejipari Vállalat legrégibb és legnagyobb üzemének, a Répoelaki Sajtgyárinak a monográfiája. A 80 éve működő üzem története dr. Naszádos István munkája. A monográfia nemcsak az üzem történetét írja meg alapításától napjainkig, sok adattal, a gyár dolgozóiról és termékeiről készült fényképekkel, de megismerhetjük a megyei szarvasmarha-tenyésztés rövid történetét is. Rövid magyar címertan és pecséttan címmel jelent meg Feiszt György, a Vas Megyei Levéltár munkatársának a könyve. A történettudomány két fontos segédtudományáról — a címertanról és pecséttanról — szólva vázolja azok történetét, fejlődését, fajtáit, elemeit, sok ábrával, a latin szövegek magyar fordításával. 200 oldalas, egyelőre kéziratban meglévő (várhatóan nyomtatásban is megjelenő) falutörténetét fejezte be az év első hónapjában Mesterházy Sándor ny. ev. lelkész. A mintegy ötven fényképpel és térképmelléklettel készült műnek a szerző Két Vas megyei falu a történelemben oímet adta, s a helytörténetileg nagy múltú két község — Ostffyasszonyfa és Csönge — történetét és jelenét mutatja be sok új forrás feldolgozása alapján. Hatalmas segítséget kaptak azok a helytörténeti kutatók, megyei és országos pályázatokon résztvevők, akik a megye múltját, jelenét érintő témák vizsgálatára vállalkoznak a jövőben. A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár úttörő vállalkozásaként megjelent a Vas megyében fellelhető megyei vonatkozású, kéziratban lévő tanulmányok, monográfiák katalógusát tartalmazó kiadvány Pethő Gyula, a könyvtár igazgatóhelyettese szerkesztésében. Nemcsak a hagyományőrző csoportok (dalkörök, színjátszók és népzenei, népi tánc csoportok) munkáját segíti, de a hanismereti-helytörténeti szakkörök tevékenységét is, az a műsor, amit május 10-én sugárzott a Kossuth Rádió Daloló, muzsikáló tájak címmel. Hasonló címmel hirdetett műsorpályázatot a Magyar Rádió, a Művelődési Minisztérium, a TOT és a Kórusok Országos Tanácsa, Harmincperces műsorral lehetett nevezni, mellyel egy-egy tájegység nép166