Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

KÖNYVESPOLC - Tóth Gyula: Kéziratok Vas megyéről. Lelőhelykatalógus

mészettudotnányok, valamint településügy, műemlékek), II. Gazdaság (közte ipar, kereskedelem, vendéglátás, idegenforgalom, közlekedés-távközlés, mezőgazdaság), III. Társadalom (itt egészségügy, életmód és szociális kérdések, egyházak, néprajz található), IV. Közigazgatás, politika, történelem (lényegében ezzel a belső tagolással), V. Kultúra, sport (s itt külön és terjedelmes alfejezetet kaptak az oktatásügy, közművelődés-művészeteik, könyvtárak, múzeumok, nyelvészet, irodalomtörténet, valamint a sport és testnevelés). Az alfejezeteken belül betűrendet találunk. Az alapleírást a szerzők, ill. a megírt személyek névmutatója, valamint külön földrajzi mutató (de benne a nagyobb településeknél ismét tárgyi tagolás) követi. Tehát a használó sokoldalúan tájékozódhat a lelőhelykatalógusban. Kifinomult ízlésű és gyakorlott bibliográfus bizonyára találhat utólag kifogásokat a szerkesztés választott megoldásaival szemben. így pl. csak kimondottan a történelem alfejezetein belül érvényesül némi kronológia, a történelmi megközelítés egyik gerincét, az időrendet nem sikerült érvényesíteni. Vagy pl. az alapleírás alapvetően tematikus elrendezésén belül található bizonyos földrajzi tagolás (ahol lehet) és viszont: a földrajzi mutatóban (szintén ahol lehet) van tartalmi csoportosítás is, s ez bizonyos átfedést eredményezhet. Felmerülhet az a gondolat is, vajon célszerű-e más szakterületi csoportosítást alkalmazni a kötetben, mint amivel a nyomtatott művekről készített, tizedes osztályozáson alapuló szakkatalógusokban találkozik a használó. Nos minderre és más finomságokat is „kimazsolázónak" azt felelhetjük, hogy a helytörténeti-helyismereti kutatásokban és tájékoztatásban gyakorlott, nagy tapasztalatokkal rendelkező és így a használók „lelkivilágát" jól ismerő összeállító bizonyára okkal és megfontoltan választotta megoldásait. A kötet tartalmát a körülmények magyarázzák. Az 1707 kézirat mintegy 1500 szerző alkotása (ezen belül 110-re tehető a „többműves" alkotó, de ezek többsége is mindössze 2—3 művel szerepel). Ennek egyik oka, hogy igen sok a szakdolgozat, s ezek szerzői nem rendszeresen művelik, csak egyetlen írás erejéig és a körülmények folytán lettek a helytörténet-helyismeret művelőjévé, ill. immár forrásává. Lehet oka persze, hogy az ezzel magukat eljegyzettek előbb-utóbb „nyomdafestékhez jutnak", s itt zsengéikkel, vagy kevésbé míves munkájúikkal szerepelnek. De minden bizonnyal mások lennének az arányok, ha a Savaria Múzeum gazdag kéziiratgyűjteménye feltárt lenne, s kényszerűségből nemcsak egy töredékét közölné a kiadvány. Ebből bizonnyal tartalmi arányváltozások is következnének, mert most a kéziratoknak mintegy a fele kulturális témájú, azon belül is döntően oktatásügyi, közművelődési, könyvtári — következően a képző intézmény irányultságaiból. Pethő Gyula a tőle megszokott precizitással és szorgalmas munkával, a megyei tanács és a megyei könyvtár, valamint a társintézmények támogatásával igen jelentős műszert adott a kutatók, szakdolgozók kezébe. De ugyanúgy kiválóan hasznosíthatják a honismereti mozgalomban tevékenykedők, politikusok, pedagógusok, közművelődésben dolgozók. Szóval azok, akik alkalmilag és rendszeresen felhasználják a szűkebb haza múltjára-jelenére vonatkozó ismereteket. Persze akkor, ha a meglehetősen alacsony (150!) példányszám elegendő lesz. Megfielelő terítés esetén ez elég is lehet, s ha személyesen nem is kapták meg sokan, de minden érdemi tájékoztatásra képes könyvtáriban, levéltárban, múzeumban, szerkesztőségben, középiskolákban — vagyis a potenciális műhelyekben remélhetőleg megtalálható. TÓTH GYULA