Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

KÖNYVESPOLC - Tóth Gyula: Kéziratok Vas megyéről. Lelőhelykatalógus

KÉZIRATOK VAS MEGYÉRŐL LELÖHELYKATALÓGUS. ÖSSZEÁLL. PETHÖ GYULA KIAD. A BERZSENYI DÁNIEL MEGYEI KÖNYVTÁR 1985. VI, 209. p. Vas megyében jelentős hagyományai vannak a helytörténet művelésének és a honismereti mozgalomnak. Lakóinak egészséges lokálpatriotizmusa mindezzel dialektikus viszonyban van. Mindez pedig azért lehet így, mert az arra hivatott kulturális megőrző intézmények jól látják el feladatailkat: kiterjedt látókörrel gyűjtik, megőrzik és feltárják a kapcsolódó dokumentumokat. Ezen az alapon széles körű publikációs fórumok születtek. Ennek megfelelően mind az érdeklődő laikus, mind a szakértő kutató bőséges publikált forrásokra támaszkodhat, szakkiadványokból elégítheti ki igényeit (noha érthetően és mindig lesz hiányérzete is). A könyvtárakban, levéltárakban és múzeumokban azonban bőségesen vannak kevésbé ismert és használt dokumentumok is. Minél kevésbé is hozzáférhetőek, megismertetésükhöz szükségesek a különböző forrásfeltáró kiadványok, melyekre szintén szép példákat lehet említeni a megye intézményei jóvoltából. Aligha vitatható a most bemutatásra kerülő lelőhelykatalógus megállapítása (hiszen önmaga igazolja!), hogy „A honismereti mozgalom, a különféle pályázatok, a Tanárképző Főiskola helyismereti szakdolgozati témái, sőt az egyéni kutatások eredményeként megnövekedett a megyéről szóló pályamunkák, kéziratok száma." Igaz az is, hogy „a sokasodó kéziratok azonban — noha a történeti kutatások fontos eszközei lehetnek — csak akkor hasznosíthatók, ha a témával foglalkozók tudnak róluk és hozzáférhetőek." A megállapítással csak egyetérthetünk, de azt azért hozzá kell fűznünk, hogy ezek a kéziratok rendkívül vegyes értékűek. Jól tudjuk persze azt is, hogy számos közülük feltétlenül publicitást érdemelt volna, s részben terjedelmi okok (pl. doktori disszertációknál), részben a kéziratot életrehívó fórum és a szerkesztőségiek nem kellő harmóniája és együttdolgozása, vagy niem ritkán a szerző bátortalansága miatt, s nem minőségi kifogás következtében maradt el a közzététel. A minőség egyenetlenségére azért tartottuk fontosnak rámutatni, mivel a szerkesztés lehetséges teljességre törekedett, s emiatt — érthetőlen — a gyengébb dolgozatok is bekerültek. Ugyanakkor áz értékkritérium persze roppant labilis és nehezen körvonalazható, hiszen még gyenge munkák is tartalmazhatnak fontos adalékokat, adatokat, vagy miegközelítési pontokat. A tudomány kontinuitás-igénye viszont megköveteli, hogy minden új feldolgozás az eddigiek ismeretének birtokában történjék, összességében mindenképpen értékelni kell a szerkesztés törekvéseit a teljességre és a gyorsaságra. Emiatt kellett „lenyelnie azt a békát is", hogy az összeállító — nem dolgozhatván autopsia alapján — a társintézményektől beküldött adatokkal operálhatott, s emiatt nemcsak az értékelő útbaigazítás, vagy az annotáció maradt el, hanem a leírási adatokat is mindössze a kézirat „műfajára", valamint a dolgozat bibliográfiai apparátusára való utalással láthatta csak el. A lelőhely pontos raktári jelzettel történt közlése viszont nagy segítség kutatónak és megkeresett intézménynek egyaránt. A nagy formátumú (A/4-es) és testes kötet 1707 kéziratot lajstromoz, a dolgozatok tartalma alapján kialakított, önmaga kínálta szakrendszerben és öt fejezetben: I. Általános rész (benne bibliográfiák, repertóriumok, földrajz, ter153