Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

KÖNYVESPOLC - Gyurácz Ferenc: Berzsenyi Kincses Emlék-Kalendáriom

KÖNYVESPOLC BERZSENYI KINCSES EMLÉK-KALENDÁRIOM (KIADJA A BERZSENYI DÁNIEL IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI TÁRSASÁG, BP. 1986) Berzsenyi Dániel születéséinek 210., halálának 150. évfordulóját érdekes, formabontó kiadvánnyal köszöntötte a nemrégiben újjáalakult Berzsenyi Társaság. A Berzsenyi Kincses Emlék-Kalendáriom persze csak a szokványos évfordulós emlékkötetek sorában számít formabontónak; egyébiránt művelődéstörténetünk egyik nagymúltú olvasmánytípusát, kiadványfaj táj át, egyveleg-műfaj át, a kalendáriumot avagy naptárat próbálja új életre gerjeszteni, mához szóló tartalommal megtölteni. A legutóbbi évtizedekben a művelődési élet peremére szorult naptárak elődjei évszázadokon keresztül az olvasni tudó alsóbb néprétegek legfontosabb szellemi táplálékát jelentették (a folklór műveltség után és a Biblia mellett, természetesen). Az első ismert magyar kalendáriumot a történetíró Székely István készítette és nyomatta 1538-ban, Krakkóban. A 17. századból már 150 nyomtatott naptárat ismerünk, közülük néhány a magyar protestáns művelődés egyik korabeli központjában, a ma Vas megyéhez tartozó Caepreg mezővárosban látott napvilágot. A kalendáriumolvasók köre a 18. században még a kisnemességre is kiterjedt, a 19. században azonban már a városi kispolgárság, főként pedig a parasztság forgatta az időközben ponyvára került, tartalmilag igen vegyes arculatúvá és értékűvé vált naptárakat. Századokon keresztül változatlan szerkezetüklet Ortutay Gyula segítségével jellemezhetjük. „A naptár jeleinek magyarázata után az év napjai következnek, néhol kezdetleges, naiv bájú fametszetekkel, bölcs versekkel, az egyes hónapokra vonatkozó tanácsokkal. A naptári rész mellett üres oldalak a bejegyzések számára, ezután következik az asztrológiai leírás az esztendőnek négy részeiről, a föld gyümölcsléiről, majd a hadakról s háborúkról. A hadak után a »sokadalmak «, vásárok helyének és idejének megjelölése következik, majd legvégül a »világ teremtésétül fogván való rövid Chronica«, amely valóban Ádám apánk paradicsomból való kiűzetésével kezdődik, s a magyaroknak Scythiából való ki jövetelök után a magyar történet foglalja el a középponti helyet a históriában — egészen a naptár megjelenése előtti esztendőkig. 140