Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

IN MEMORIAM - Pósfai János: Moór Jánosra emlékezünk

MOÓR JÁNOSRA EMLÉKEZÜNK Lehetséges egyidőben osztráknak és magyarnak lenni? Ha valaki Ausztria hű polgára és Burgenlandot érzi közelebbi hazájának, melyet szeret, az egyáltalán nem zárja ki, hogy magyarnak vallja magát. Ez a mi bizonyságtételünk: a burgenlandi magyarok Ausztria és Burgenland népének teljes jogú és teljes értékű tagjai, büszkék la közösen elérlt eredményekre és szívesen vállalják magukra a közösen hordozandó terhekből a reájuk eső részt. Magyar anyanyelvünk és sajátos népi kultúránk az egész nép számára többletet, nyereséget jelent, ezért éppen akkor vagyunk hű burgenlandiak, ha nyelvünkhöz és hagy ományaink hoz ragaszkodunk. Ezeket a szép gondolatokat több rnánt fél évtizede vetette papírra Moór János, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnöke. Akkor alakult meg Bécsben a kancelláriai hivatalban a magyar népcsoport nemzetiségi tanácsa, amellyel Burgenlandnak 1921-ben bekövetkezett Ausztriához való csatolása óta törvényesen először ismerték el a magyar nemzetiséget. Elismerték és hivatalossá tették, hogy a bécsi kormányban képviseltessók magukat. A burgenlandi magyarok kulturális egyesületéből, amely már korábban vállalta a magyar kultúra ápolását, az itteni magyarság öntudatának erősítését, négy lembert választottak be a népcsoport tanácsba; köztük Moór Jánost, a BMKT elnökét. Ez az alacsony, mozgékony kis ember évtizedeken át mindenütt jelen volt, ahol (a burgenlandi magyarok sorsa, jelene és jövője szóba került. Barátaival, munkatársaival együtt fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy a magyar szó, a magyar öntudat megmaradjon azon a tájon amely évezrede otthont nyújt e néptöredéknek. írásban, szóban buzdított, lelkesített: az a magyar Burgenlandban, aki annak vallja magát — mondta ki a bölcs igazságot. Tudta, hogy minden kisebbségiben, így a burgenlandi magyarságban is, nagy a kísértés arra, hogy néha önmagában kételkedjék. Ezért akarta erősíteni, meggyőzni őket, hogy ne kételkedjenek magyarságuk értékeiben, engedjék gyermekeiket magyarul beszélni, s elkövetett mindent azért, hogy Burgenlandban magyarul is oktassanak, hogy e nemzetiség egyenrangú legyen minden más nemzetiséggel. Mélyen megrázott bennünket a hír, hogy ez a nagyszerű ember nincs többé; a tavaszelő egy borongós napján élete végetért, március 21-én — éppen a születése napján — végső búcsút vettek tőle a felsőőriek és a környék lakói. Burgenland egész terültetérői, de főleg a magyarok lakta falvakból nagyon sokan vettek részt a gyászszertartáson, illetve a temetésen. A bécsi magyar nagykövetség, a kancellári hivatal képviselete mellett ott volt a Magyarok Világszövetsége főtitkára. Megyénket a Hazafias Népfront vezetői, a megyei úttörő ház és a tanárképző főiskola küldöttségei képviselték. 137