Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

Székely András Bertalan: Pável Ágoston és a magyarországi honismeret

apránként belegyűjtögetjük magunknak, másoknak, mindenkinek gyönyörűségére és okulására, a vármegye szellemi néprajzának kallódó kincseit: népmeséinket, mondáinkat, dalainkat, babonáinkat, közmondásainkat, a népnyelv lappangó, hányódó kincseit: tájszavakat, szólamokat, a népi nyelvhasználat eredetiségeit."

16 Felhívása nyomán valóban rejtett kincsek tucatjai válnak mindannyiunk közös kincsévé: Sebesi (Gazdag) Erzsi későbbi József Attiladíjas költőtől kezdve Guótt Emil főmérnökig, Csaba József nagycsákányi, majd péterhegyi jegyzőtől Bödei János zalabaksai tanítóig, dr. Bencze József uraiújfalusi körorvostól Bernrieder Katalin rátóti földbirtokosig külső munkatársai a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből toborzódnak. Gyűjtőivel szoros, személyes és levélbeli kontaktust tart fenn, sokukat szinte atyai barátként segíti, tanítja, dicséri, korholja, lelkesíti.

17 Pá vei a gyűjtők önállóságának megtartása mellett a hitelesség, a forrásérték növelése érdekében elvi irányítást és metodikai tanácsokat ad: „A begyűjtött szövegek nyers eredetiségén, a pórias kiejtésen ne változtassanak, a népdalszövegekhez — ha csak lehet — mellékeljék a dallamot, jegyezzék fel a bemondó nevét, lakását, korát, foglalkozását, s esetleg egyéb figyelemreméltó körülményeit"

18

; vagy másutt: „Rendkívül emelné minden hasonló gyűjteményben (népdalok, mesék, tájszók és szólások, babonák, népszokások mondókái, stb.) a népies szövegek értékét, ha nagyrabecsült munkatársaink a lejegyzést szigorú hangtani alapon végeznék (a kettős hangzóknak, a hangok színezetének, zártságának, nyíltságánajk a tényleges kiejtéshez igazodó pontos feltüntetésével)."

19 A társadalmi gyűjtők munkájának szakszerűbbé tételére megjelenteti és többszáz különnyomatban szétküldi a falusi értelmiségieknek kiváló fővárosi nyelvész-kollégája nyelv járásgyűjtési gyakorlati útmutatóját.

20 Miután az évek során megizmosodott szakírói gárdát nevelt fel Dunántúlszerte, írásaik közzétételére további rovatokat (Asztag, Rög és lélek) is rendelkezésre bocsát a lap hasábjain. A harmincas évek végétől a tanuZórfjúságot is bekapcsolja a honismereti munkába. A néprajzi indíttatású regőscserkészmozgalom meghatározó egyéniségének, Morvay Péternek közli a népi tárgynevek jelentésváltozásaira vonatkozó kérdőívét.

21 Morvay Kaláka néven önálló rovatot kap 1940-től a Szemlében, aniely a kisszámú, falusi középiskolás mellett a vakációzó városi gimnazisták népélet iránti érdeklődésére épít. Az ideérkezett anyag egyben a Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattárát is gazdagította. A népben, nemzetben, dunatáji sorsközösségben gondolkodó közéleti ember honismereti munkásságának a felvázolását zárjuk egy kortársa emlékező szavaival: ,,A Vasi Szemle — amely később szélesebb területre kiterjedve Dunántúli Szemle címmel foglalta össze Dunántúl tudományos és irodalmi törekvéseit, — csupán egy, de jelentőségében még alig felmérhető fejezete Pável Ágoston életének. Valójában a magyarságtudomány, a globális magyar tudományosság keretében értékelhető teljes egészében szerkesztői működése. Mindazok, akik a magyarság sorskérdéseivel tudományos szempontból foglalkoznak, tisztelettel köszöntik benne, haló porában is, a magyar vidéki kutató és szervező tudósok leg jelesebbiket."

22 10