Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

ADATTÁR - Völgyes Ferenc: Harasztifalu a Batthyány család birtokában

falut." Batthyány Lajos a körmendi tiszttartót utasította, hogy a megye szolgabíró jávai az esetet vizsgáltassa ki.

18 A sok nehézség, nyomorúság, megpróbáltatás ellenére is tovább növekedett a falu. Ezt igazolják az 1753. évi összieírás ladatai is: „Telkes jobbágy 37, zsellér 14, fiúgyermekek száma 82. A faluból 10 jobbágy családostul elköltözött."^ Az 1760. évi urbáriumi összeírás pontosan tartalmazza a falu uribáris kötelezettségeit : „Egyénileg adnak: 2 db libát, 30 db tojást, 4 db tyúkot, 2 meszely zsírt. A joibbágyközösség együttesen ad: 1 db szopósborjút, 5 db malacot, 200 db csigát, 6 szekér szénát, 12 mérő zabot, 1/2 mérő gombát, 1/2 mérő lencsét."^ A számok tanúsága szerint a terhek nagyon magasak. Rétjük nincs, de hat szekér szénát kötelesek uruknak adni. Ha hozzászámoljuk még a gabonából járó kilencedet, az egyháznak fizetendő tizedet, és a különböző címeken előírt egyéb szolgáltatásokat, akkor megállapíthatjuk, hogy rendkívül nehéz lehetett az emberek élete. A nehézségeket még tetézte a robotkötelezettségek állandó növekedése is. Az 1775. évi urbáriumi összeírás szerint a falu évi robotköteleziettsége 968 igásnap és 2 050 gyalognap. Az 1777—1782. évi robotjegyzőkönyvek tanúsítják, hogy következő robothátralékok nehezedtek a falura: „1777-hen 380 gyalognap. 1778-ban 343 gyalognap, 1779-<ben 143 gyalognap, 1780-ban 492 gyalognap." A robotkötelesek szarna 36 jobbágy és 10 zsellér volt.

21 Olyan kötelezettségek voltak eziek, melyeket lehetetlenség volt teljesíteni. A 'hátralékokból kitűnik, hogy ezt nem is tudták az emberek. A XVIII. század második felére egyre nyomorúságosabb helyzetbe került a falu. „Az új regulációhoz tartozandó Punota provisoris Könmendiensis" című okmány 13. pontja a következőket írja a faluról: „Harasztifalu pusztulásának kapitális oka leginkább az, hogy a helységbeliek csaknem semmi réttel nem rendelkeznek, aki van, az is rossz, mely nélkül majd lehetetlen is, hogy jó státusra hozassanak. Van egy 38 kaszás rét, ezt kellene a falu sessioira elosztani."

22 Az 1753. évi összeírás szerint 10 jobbágy elhagyta a falut. Nem bírták már a súlyos terheiket. A faluban maradt jobbágyok egyre gyakrabban fordultak panaszukkal földesurukhoz, hogy sorsukon próbáljanak könnyíteni. Sajnos, nem sok sikerrel jártak ezek a próbálkozások. 1767. június 19-én Körmenden Batthyány Ádám úriszéke tárgyalta Alsóberki, Felsőberki és Harasztifalu jobbágyainak ügyét, akik megtagadták a részükre az úriszék által is megerősített úrbéri terhek viselését, és az úrbér szolgáltatását. Az úriszék előtt a három falu bírái és esküdtjei jelentek meg falujuk képviseletében: „A megjelentek előadják, hogy az urbáriumot magukra nézve kötelezőnek ismerik el, ezért, ne tartsanak ügyükben külön úriszéket, hanem úrbéri viszonyaikat az Urbárium szerint regulázzák. Ezt elfogadják. A terhes és törvénytelen roboton kívül a nevezett községek panaszai, hogy Körmend körül az uraság öt helyen szedi a vámot: Így Körmenden a Hegyaljai Vendégfogadónál és bent Körmenden is, úgy, hogy aki a Vendéglőben 2 Ft-ot fizetett, bent Körmenden 4 Ft-ot fizet. Ezenkívül fizetnek még vámot Molna Szecsődön, Hidas Hollóson és Egyházas Hollóson, molyok Körmend közelében fekszenek. Az uraságnak el kell törölni ezen törvénytelen vámokat."

23 101