Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

ESEMÉNYEK, HÍREK - Horváth Sándor: „Mélységes mély a múltnak kútja...". Az 1985. évi Vas megye Néprajzi- és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatról

MÉLYSÉGES MÉLY A MÚLTNAK KÚTJA..." AZ 1985. ÉVI VAS MEGYEI NÉPRAJZI- ÉS NYELVJÁRÁSI GYÜJTÖPÁLYÁZATRÖL A Múzeumi és Műemléki Hónap, október első vasárnapján délelőtt 1985-ben is ünnepi hangulatban gyülekezett a Savaria Múzeum klubjában tucatnál több azonos érdeklődésű ember. A nőket, férfiakat, fiatalabbakat és idősebbeket egybeszólító esemény az 1985. évi Vas megyei Néprajzi- és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat ünnepélyes díjkiosztása volt. Az immáron hagyományos időpont örömünkre sok résztvevő számára ismerősök találkozását is jelentette: évről évre vissza-visszatérő pályázóink — Kajdi Ferenc, Király Imréné, Molnár Dezső és Zongor Ferenc — most is dolgozataik értékelésére vártak. Annak ellenére, hogy ebben az esztendőben ifjúsági pályamunkát nem kaptunk, bizakodva nézünk az eljövendő pályázatok meghirdetése elé, hiszen a felnőtt kategóriában nyolc fiatalt — de nem „kezdőt" — üdvözölhettünk. Reménykedhetünk hát, hogy a néprajzi- és nyelvjárási adatok gyűjtése, dolgozatok készítése megyénkben újult erővel folytatódik. Tizenhárom gyűjtő-szerző nevezett 1985-ben, összesen tizenkét dolgozattal. Egy pályázatot egy szerző-hármas készített, egy pályázónk pedig két dolgozatot nyújtott be a bíráló bizottságnak. A 12 munka közül hét az anyagi kultúra néhány részletét, elsősorban a népi építészetet, ölelte fel. öt nyelvjárási pályamunkaként érkezett, de ezekből hármat — gazdag adatai alapján — nyugodtan sorolhatunk a folklór témakörébe is. Ugyan nem volt sok dolgozat — a korábbi évekhez viszonyítva számuk átlagosnak mondható —, ám a beérkezettek színvonala összességében erősebbnek bizonyult az elmúlt néhány évhez képest. A vetélkedések szóvirágával élve: erős középmezőny alakult ki a verseny finisében. Nem áll szándékunkban, hogy a hiányosságokat, hibákat soroljuk, ellenben fontosnak véljük néhány pozitívum kiemelését. A gyűjtés kezdő lépésénél, a téma kiválasztásánál az idén nevezettek nem mindent átfogó falumonográfiákat írtak, hanem egy-egy település népi építészetének, búcsújárásának, stb. vagy éppen Vas megye haranglábainak, harangtornyainak az összegyűjtésére vállalkoztak, s ezzel a választott területek behatóbb, részletgazdag ismertetését nyújtották. A művek több „adatközlő'" megkérdezésén alapultak, akiknek a nevét s a hiteles néprajzi gyűjtésekhez szükséges életrajzi adatait is felsorolták. Hangsúlyoznunk kell a több „adatközlő" megkérdezését, hiszen egy emberi közösség, egy falu jellemző képét csak több, esetenként egymásnak ellentmondó adat alapján ismerhetjük meg. A csak egy embertől gyűjtött néprajzi anyag közlésének is helye lehet, helye van a néprajzi pályamunkák között, de ilyenkor jól megválasztott, nagy ismeretanyaggal rendelkező egyéniséget kell megszólaltatni. Máskülönben szegényes lesz a dolgozat, s nem szolgálhatja kellő mértékben a tudományos néprajzi kutatásokat. Ekkor már mások a gyűjtés szempontjai is, melyeket a kérdőívek, útmutatók segítségével sajátíthatnak el az érdeklődők. Az elérhető gyűjtési útmutatók és kérdőívek egyébiránt minden témánál alapvető fogódzónak tekinthetők. A leírásnál pályázóink törekedtek a filológiai pontosságra, így például jól kiemelve illesztették saját megfogalmazásukba a helyi-, tájnyelvi kifejezéseket, elnevezéseket. Kevésbé voltak következetesek a történeti háttér megrajzolásában és az arra való hivatkozásban, ahogy általában a felhasznált irodalom jelzésében és a jegyzetapparátus készítésében. Azonban e 79