Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

ADATTÁR - Dömötör Sándor: Adatgyűjtés Hegyhátszentpéteren

robogott rajta, amint sietett. Nem gondolt arra, hogy új ruhában van, meg­ijedt a kemény ruha suhogásától és futni kezdett. Minél jobban szaladt, annál jobban suhogott a ruha. Meg-megállt, hallgatózott, de nem*hallott semmit. Kia­bált, de nem válaszolt senki. Ha megindult, fülébe szúrt a rejtelmes suhogás. Futott mint az eszétvesztett a lánya háza felé. A fonyott pajtánál volt egy hácskó (-átjáró a kerítésen, fel kell rá lépni, mert olyan magas, hogy kisebb állatok ne tudjanak átmenni rajta). Amikor fellépett, a gatyaszár megakadt a hácskó karójában. Az ember átesett a hácskón és a kimerültségtől, az izgal­maktól rögtön meghalt. XVI. Lakics József olyan vagányember volt, hogy ha bement a kocsmába, a cigány nem mert muzsikálni, míg meg nem engedte neki. Huszároknál szol­gált, kemény gyerek volt mindig. Egyszer idő előtt született egy kis gyereke. Maga ácsolt egy kis koporsót, amibe beletette és el akarta ásni a temető árkába. Hajnalban el is vitte szerencsésen és el is takarta. Amikor hazafelé indult, egy rossz koszorú kerete beleakadt a lábába. Azt hitte, hogy valaki megfogta a lábát és ész nélkül futni kezdett hazafelé. Az utcaajtóban esett le a lábáról az a drót, ami fogva tartotta őt, amikor az utcaajtót bevágta. Elállt a szava, hiába kérdezték, csak makogott. Nem tudta megmondani, mi baja történt. Napok múlva tért vissza a beszélőképessége. Akkor mondta el, hogyan járt! XVII. Egy vaspöri embernek hegye volt Mihálfán. Egyszer ment hazafelé, hát úgy a földhöz verték az ördögök, hogy csuda. A Majer Naca második ura volt. Mikor Körmendre ment a vásárba, nem boldogult az ördögökkel másként, mint egy gyufáskatulyába tette őket és beledobta a Rábába. Amikor hazaért, az ördögök már a kemence hátán muzsikáltak. Nem tudott nekik munkát adni, megint a földhöz verték. Mikor föléledt, Egerszegről hazahozatta velük a ház­hoz való deszkát, Hosszúföldön ganyét teríttetett velük. Összekeverte a hamut homokkal, azt is gyorsan kiválogatták. Józsi bátyja azt tanácsolta neki, hogy rostával meríttesse ki velük a kutat. Ezt nem tudták megtenni, megdühödtek és otthagyták. XVIII. Egy másik ember egy üvegben tartotta az ördögöket. Lucától éjféli miséig széket csinált, arra állt a templomban úrfelmutatásnál és meglátta, hogy ki a boszorkány a faluban. Attól kezdve lettek neki ördögei. — Mari, hallod hogyan muzsikálnak? — mondta a feleségének, de az asszony nem hallott sem­mit. — Mari, megint tipornak engem az ördögök. Kergesd el őket, hadd nyu­godjak! •— panaszkodott máskor az ember de az asszony nem látott semmit. Nem hagyták őt békében az ördögök, nem tudott másként szabadulni tőlük: felakasztotta magát. SZÓLÁSOK, TÁJSZÓK — Az este is kezdett az eső vagdalózni! (-hirtelen nagy cseppekben lezuhanni). — Fingott, csak úgy rastogott! (-recsegett, ropogott) — Majd megrepednek, olyan kövérek, mégsem dolgoznak! — Esztendőben egyszer jövök, akkor sem ád! Kurucszobor néven emlegetik a győrvári kuruc-emlékművet. Bincsókos: sebes, forradásos (pl. kéz, láb). Lekukorodik: szükségét végzi. — Hömbölgött hegy ettek a füst a konyhában! (-gomolygott fölöttük . ..) Kezeszára: az alsó karja. Vinyározik: tombol, mulat, kiabálva énekel, hangosan pajzánkodik. Cikáküzik: szipákol, nehezen nyel, fulladozik. (1957. május 11—13.) 45

Next

/
Thumbnails
Contents