Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Vass György: Adatok egy mézeskalácsos és családja történetéhez

A házaspárnak négy gyermeke közül kettő fiú és kettő leány volt. A kisebbik fiú, Lajos, egy éves korában (1886-ban) meghalt. Imre, Mária és Teréz felnőtt kort értek és Teréz kivételével a közös sírban alusszák örök álmukat. Terézt Funt Lajos helybéli r. kath. tanító vette feleségül 1896-ban, de ő Is a sárvári temetőben nyugszik férjével közös sírban. Mária azonban nem ment férjhez és 1956-ban, 76 éves korában bekövetkezett haláláig a már említett családi házban lakott. A házat minden valószínűség szerint az idősebb Dániel építtette. A szakértői vélemény szerint az 1820-as években. Ugyancsak őtőle örökölték a gyermekek a sárvári határban lévő földeket, szántókat, szőlőt és gyümölcsöst is. A Sárvár belterületéről készült 1853-as tagosítási térképen már szerepel a házingatlan. Telke eredetileg a Nagy utcától (ma Lenin u.) egészen az Arokhát utcáig (ma Dózsa György u.) terjedt. A telek végéből azonban az idők folyamán házhelyeket adtak el és közcélokra is sajátítottak ki belőle. A 164 éves épület igencsak tatarozásra szorulna, jóllehet jelenlegi kezelője féltő gonddal törődik vele. Az utolsó órák közelednek, amikor még a klasszicista stílusban készült lakóházat és melléképületét meg lehetne menteni, de meg is kellene, mert a város központjának talán egyik legrégibb, jó ízléssel készült objektumáról van szó. Mint műemlék jellegű épületet kívánatos lenne továbbra is fenntartani. Valójában ipartörténeti emlék, ahol az azóta már Sárvárott teljesen kiveszett bábos-mézeskalácsos szakmát évtizedeken keresztül elismerten jó szinten folytatták. A városi vezetés bizonyára megtalálja a módját annak, hogy megmentse az épületet. Sőt! Mivel országosan is kivesző ipari szakmáról van szó, az Orbáníéle épületben — kellő tatarozás és átalakítás után — az egykori rendeltetésre való utalással még mézeskalácsos-bábos kisüzemet is lehetne létesíteni. A helyreállított és korhű berendezéssel ellátott helyiségekben be lehetne mutatni a szakma egykori — s ma már szinte sehol sem látható — eszközeit is. A város pedig újabb idegenforgalmi létesítménnyel gyarapodna. Nem lenne azonban teljes a szorgalmas családról alkotott kép, ha valamivel részletesebben nem esne szó Orbán Imréről, az ifjabb Dániel legidősebb gyermekéről, aki 1875-ben született és 1962-ben 87 éves korában halt meg. Imre nem folytatta apja mézeskalácsos mesterségét. Kereskedő lett. Apja halála után egy évvel 1907-ben, 32 éves korában nősült meg. Felesége Schusselka Ilona, felvidéki leány, akivel Kassán kötött házasságot. A feleség apja egy Kassa környéki manufakturális kis üveggyár jómódú tulajdonosa, aki leányát kellő hozománnyal adta férjhez. A fiatalok Kassán telepedtek meg és Imre jól menő vaskereskedést nyitott. Három gyermekük született: Ilona, László és Klára. A gyermekek közül már csak László él, (az övé a Lenin u. 43. sz. ház), aki hajlott korú (72 éves) és csak nagynéha jön haza Nyugat-Németországból. (A szülőket nagy bánat érte, amikor -a .mintegy négyéves kislányuk torokgyíkban meghalt. Kassán az ún. „Patrícius temető"-ben helyezték örök nyugalomra. Sírját életnagyságú, kararai fehér márványból készült és a kisleányról mintázott művészi szobor jelöli.) Orbán Imre a második világháború után Kassáról feleségével együtt hazatelepült Sárvárra a szülői házba. Ott laktak halálukig. Schusselka Ilona egy évvel élte túl férjét. 1963-ban 86 éves korában halt meg. Halála előtt néhány évvel még elment a korán elveszített szeretett gyermek, Klárika, kassai sírjához. ü is a közös sírban nyugszik. Az Orbán család emlékét már csak néhány idősebb sárvári és a Lenin u. 43. sz. családi ház őrzi és persze a messze távolban a mézeskalácsos Dániel nagyapa öreg unokája László. 44