Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Nádasdy Lajos: Entzbruder Dezső és a magyar zene

NÁDASDY LAJOS ENTZBRUDER DEZSŐ ÉS A MAGYAR ZENE Eletének tragikus végéről vannak részletes ismereteink, de az életút kezdő sza­kaszának alaposabb feltárása feladatként vár a kutatókra. Életútja kezdő sza­kaszának olyan magatartás és megnyilvánulási formáit közölhetjük most e ta­nulmány során, amelyek még nem a kemény katona és az eszméiért küzdő har­cos politikus vonásait mutatják, hanem a mélyérzésű kultúrembert, aki mély­rehatóan kutatta a magyar zenekultúrát és felelősnek érezte érte magát. Kide­rül ez egy a közelmúltban előkerült és alább közlendő eredeti kéziratos tanul­mányából, de a pápai tanítóképzőnek a korabeli értesítőben közölt s ott olvas­ható anyagából is. Ezeknek az anyagoknak, dokumentumoknak a közlésével szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy Entzbruder Dezső alakját újabb vonások­kal teljesebbé tegyük. Zenei képességei már pápai diák korában megmutatkoztak. Találkozunk vele mint karmesterrel, előadóval, dalszerzővel és zongorakísérővel. Már el­mondották róla azt, hogy zenei élményeit családjában szerezte, családi környe­zetében kapta. Azt azonban csak kézirata előkerüléséből tudjuk, hogy a magyar zene fejlődésének történetével is foglalkozott és erről már diákkorában Pápán a tanintézetben előadást is tartott. Hangszere, melyen ihletetten és kitűnően játszott a zongora! Az iskolai ér­tesítő 1911/12. évi életéről olvasható beszámoló szerint, az 1912. március 15-i nyilvános ünnepélyen Kéler Béla Magyar nyitányát játszották négyen, két zon­gorán nyolc kézre Az egyik zongorista Entzbruder Dezső, aki ekkor III. éves növendék. A 6. szám: a) Mozart: Varázsfuvola ária, b) Farkas Ödön: Sír a nóta; előadták Horn József III. éves ének és zongorán kísért Entzbruder Dezső III. éves. A kisénekkarban, mely gr. Zichy Géza: „Nemo" című operájából a Rákóczi-kart adta elő, szintén ott énekel. A nyilvános tanévzáró ünnepélyen 1912. június 9-én a 9. szám Mozart: G-moll kvartettjét előadták Eckhardt Má­tyás, Entzbruder Dezső, Kovács László és Stefán József III. éves növendékek. Mozgalmas számára az 1912/13. tanév, amikor IV. éves. Ekkor az 1912. ok­tóber 6-i nyilvános ünnepélyen az iskola válogatott kisénekkara Révfy: Ren­dületlenül című művét énekelte Entzbruder vezényletével, majd 6. számként Nyizsnyai G.: A mohácsi koldus c. történeti románcát énekelte Horn József, az ő zongorakíséretével. Novemberben már a Perutz szövőgyár munkás önképzőkörének karnagya­ként mutatkozott be a gyár kultúrestélyén. A gyári önképzőkör vegyeskarát a tanév végéig vezényelte. Ekkor került emberközelbe a munkásosztály tagjai­val s nem csupán az ifjúsággal, de a felnőttekkel is. Az ifjú tanítójelölt gyári karnagyként megtörtént gyakori találkozásai a munkásokkal, aligha múlhattak el nyom nélkül szellemi világából. Az értelem és a szellem láthatatlan talajába akkor hullott magvak, évek múlva kicsírázva és később mások által is táplál­va, nyesegetve nőttek terebélyes fává és hozták meg gyümölcseiket. Kitűnő zenei képzettségére, pompás előadókészségére és nem kis tehetsé­gére vet ragyogó fényt már ekkor, 1913. február 1-én az intézet díszhangverse­nyén, a város zeneértő közönsége előtt aratott nagy sikere. Először tanulótár­45

Next

/
Thumbnails
Contents