Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

1. szám - ADATTÁR - ÁCS LÁSZLÓ: EGY MÚZEUM LlRAI TÖRTÉNETE (A rábagyarmati tájház)

Egy tavaszi napon ragyogott a napsütés, mikor arra mentem. Még nem nőtt meg a gaz, csak sarjadt a fű, friss zöld vette körül a barnásszürke hajú kopott házacskát. Körüljártam. Igy elhagyottan, meggyötörten is szép volt. És ekkor belém villant a gondolat: Falumúzeumot kell belőle csinálni! Nem marad a régi faluból mutatóban sem semmi. Még aznap elkértem a kulcsokat. Mikor kinyílt az ajtó, mintha századokat léptem volna visszafelé az időben. Hiszen ez a ház nemcsak a 100, hanem a 300 éves múltnak is emléke volt. A füstöskonyha kéménytelen, ablaktalan sötétje, a falakon és a mennyezeten csillogó korom valami olyan világról mesélt, amit látni, érezni kell, hogy Ihihetővé váljék., Álltam a konyha közepén. Rám nehezedett a falakba ivódott füst, korom szaga. A múlt árnyai jártak körülöttem, beléptek az ajtón, a kemencepadkára telepedtek, pipára gyújtottak és mesélni kezdtek: — Igy éltünk! Másnap bementem a Tanácsba. Ott volt Benczik József elnök és Dolgos Jánosné titkár is. — Múzeumot kellene csinálni a Bogdán-házból — mondtam. A válasz nem tiltakozás volt, hanem kérdés: — Hogyan? — Tanakodni kezdtünk. Ez a márciusi nap volt a rábagyarmati falumúzeum születésnapja. Részietek a naplómból. (2) 1970. márc. 26. A Tanács 10.000 Ft-ot ígért a tulajdonosoknak a házért és a kb. 150 négyszögöles telekért. Ők 12.000 Ft-ot kérnek. Ápr. 12. Nagy gyűjtést kezdtünk a faluban a már meglévő tárgyi néprajzi anyag bővítésére főként a felsőtagozatosok segítségével, de a felnőttek közül is sokan segítenek. A régi kántorház üres lakásában tároljuk őket egyelőre. Bőségesen akad a padlásokon, pajtákban, kamrákban. Ápr. 3. A múlt héten írtam Bárdosi Jánosnak a tervünkről. Válaszából a legfontosabbakat ideírom: „A falumúzeum létesítését elvileg támogatom, de csak azzal a kikötéssel, ha a gyűjtés az alapvető tudományos szempontoknak megfelel, vagyis, ha a gyűjtött tárgyakat nyilvántartásba veszik és azokra vonatkozó adatokat pontosan felírják. Az lenne a leghelyesebb, ha felkeresne és személyesen minden részletkérdést tisztáznánk. Azt ugyanis nem merem ígérni, hogy kijutok Önhöz, ezért ajánlom ezt a megoldást." (3) Máj. 8. Már a saját házunkból is kiszorulunk, annyi cserépedényt, rokkát, bödönt, képet stb. hoznak nap mint nap hozzánk. Azért óvatosan ellépkedek köztük. Máj. 14. A Tanács és a tulajdonosok még nem tudtak megegyezni a vételárban. Még majd 1-2000 Ft-on bukik meg a szép terv! Máj. 18. Mondja valaki, hogy nincs telepátia! Még március végén írtam Kocsis Lászlónak, a tőlünk elszármazott pécsi költőnek arról, hogy helyi múzeumot tervezünk. Nem részleteztem a konkrét elképzeléseket, csak anyagot kértem helytörténeti gyűjteményünk számára, verseskötetein kívül, mint régi gyarmatitól, helyi vonatkozású egyéb emlékeket is. Meg is jött a küldemény. A mellékelt levélben pedig hitetlenkedve olvastam a következőket: „Most a gyarmati falu múzeumról. Legjobb lenne, ha a múzeum egy régi házba kerülne pld. a Bogdán (Nagy) házba a Kardos-szer alatt. Ugy tudom Ferkó is, Imre is (aki néprajzi faragó is volt!) meghaltak. A házat most két éve, hogy Gyarmaton jártam húgommal, még láttam. A falu közepén van, így nagyon alkalmas hely volna. Persze régi alakjában meghagyva ki kellene javítani. Talán a tanács is áldozna rá... A sok régi paraszti kincs ne kallódjon el!" (4) 51