Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

1. szám - MŰHELY - KÖZGYŰJTEMÉNYEINKNÉL

KÖZGYŰJTEMÉNYEINKNÉL (Látogatóban a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban) Vas megye honismereti mozgalma közismerten szép múlttal rendelkezik. Az 1976. évi V. törvény újabb lehetőségekkel kecsegtetett, hiszen szorosabbá tette a közgyűjtemények és a honismereti mozgalom kapcsolatát. Azzal nevezetesen, hogy a mozgalom szakmai irányítását a közgyűjteményi intézetekre bízták. A szerkesztőség elhatározta, hogy e nagy munkát pártoló intézeteket most sorra látogatja. Elsősorban arra keresünk választ, hogy miként és milyennek látják ezek az intézetek a megyei mozgalom helyzetét, miként értékelik saját szerepüket ezen belül. Elsőként a Berzsenyi Dániel Megyei Könyv- j tárba kopogtattunk be, ahol Takács Miklóssal, a könyvtár Állami-díjas igazgatójával beszélgettünk. Kérdés: Mindenekelőtt a honismereti aktivistákat és a szakembereket egyformán foglalkoztató problémával kezdenénk. Van-e létjogosultsága annak, hogy a honismeretet és a helytörténetet egymással szembeállítsák? Takács Miklós: A kérdés annyiban jogos, hogy van némi története a szembeállításnak. Mint könyvtárost azonban csak érintőlegesen foglalkoztatott. Szűken vett szakmámban e szembeállítás közvetlen hatását nem is éreztem. Talán éppen azért, mert a könyvtár a maga szolgáltatásaival nem tesz különbséget a között, hogy egy kisdiákot, vagy egy akadémikust szolgál ki. A szembeállításnak az lehet az alapja, hogy sokak úgy gondolták: a honismeretet csinálják a lelkes amatőrök, a helytörténetet pedig a komoly, de legalábbis szakállas történészek és tudományos kutatók. 18 évvel ezelőtt a Könyvtártudományi és Módszertani Központ kiadásában útmutató jelent meg a könyvtárak helyismereti munkájáról. Ebben akkor is hangsúlyoztam, hogy a könyvtári szolgáltatásoknak egyként és jelesül kell szolgálni minden rendű és rangú kérdést, igényt és megkeresést. Azt hiszem, ha ez így van, akkor ebben a könyvtár demokratizmusa is megnyilvánulhat. Kérdés: A válasz egyértelművé tette számunkra, hogy a könyvtár ezt a megkülönböztetést nem ismeri el a maga gyakorlatában. Segítsége mindenki számára egyformán adott. Hadd kérdezzük meg nyomban, miként látja a könyvtár szerepét, különlegességét a közgyűjteményi hálózatban, kiváltképpen a honismeret szempontjából? Azt hiszem, nem is különlegességekről eshet itt szó, sokkal inkább a kívánt együttműködésről. Vagy arról, hogy a kutatók egyként férhessenek hozzá a szükséges anyaghoz: akár a könyvtől elütő formai jegyeket 1