Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

1. szám - ADATTÁR - KOVÁCS JENŐ: MIRŐL TANÚSKODNAK MERSEVÁT KÖZSÉG KŰL- ÉS BELTERÜLETÉNEK FÖLDRAJZI ELNEVEZÉSEI?

E század elején egy kőhíd- és négy fahídon zajlott a forgalom. A fahidakat az 1930-as években betonhídra cserélték és ezek közül 1945-ben hármat felrobbantottak a németek, kettő épen maradt. Egyesek szerint a Nagyhídnál Joó Imre gazda vágta el a gyújtózsinórt, mások szerint egy magyar zászlós érdeme, hogy a két híd megmaradt. Az elpusztultakat újjáépítették és ezek a hidak 1980-ig szolgálták a forgalmat s 1980 őszén átadták helyüket az új útszakaszon épített (1975-1980) nagyobb teherbírású hidaknak. Az útépítés költsége: 27.941.000 Ft volt./26/ Az eddigi általános, földrajzi és településtörténeti ismertetések után a több, mint 100 földrajzi elnevezést böngészve, „Vas megye földrajzi nevei" könyvben lévő térkép számozásait követve nézzünk egy kissé az elnevezések mögé, mi mindent is takarnak ezek a nevek? 3.) T i k s z e r (Dózsa Gy. u.) A tagosítás idejében, (1844) csak három ház volt ebben az utcában. 1852-ben a Família közbirtokosság építtette a Csali kocsmát. A házaló tyukászok „hiencek" a kocsma udvarába álltak be nagy szekereikkel és itt vásárolták fel a baromfiakat és a tojást. Előzőleg „Áuszi, Áuszi, Csibáuszi" szavakkal végigénekelték a falut, jelezvén, hogy itt vannak. A múlt században a falu házainak folyamatos számozása innen indult ki, a kocsma volt az 1-es szám. 7.) A belsővati harangláb (Mersén is volt ilyen). Amióta a katolikusok is építettek templomot, a két harang felkerült ennek tornyába. A haranglábakat már az 1698 évi Canonica Visitatio is említi. Belsővaton a harangláb mellé 1843-ban a Pálfy család egy keresztfát emeltetett, rajta pléh Krisztussal. Ez a kereszt 1868-72 között kidűlve a Pálfy család házfalának volt nekitámasztva. 1872 szeptember 13-án a „Szentkereszt felmagasztalásának" előestéjén Belsővat felett sötét felhő vonult át és olyan nagy vihar keletkezett, hogy a villámcsapásoktól majdnem az egész falu leégett. A viharból csodával határos módon menekült meg Kelemen József, aki egy ledőlt tűzfal alól épségben került elő. Kelemen J. hálából mersei házának kertjében fakeresztet állíttatott, amelyet később egy utód Kelemen József kőkeresztre cserélt. A ledőlt fakeresztet pedig felújítva visszahelyezték a helyére, ahol ma is áll vendéglábak közé beszorítva. A düledező haranglábat 1979-ben Káldy Lajos szombathelyi tanár lefestette. 8.) Vámház és vendéglő volt az első megállító, illető megállóhely azok részére, akik itt keltek át a Marcalon. A volt vendéglő pincéjében a háború előtt még látható volt a betyár Savanyú Jóska neve egy gerendába bevésve. A vámházzal szemben a még ma is álló ház a múltban szintén vendéglő volt. Azt beszélik róla, hogy átépítéskor a falaiban befalazott ember csontvázára akadtak. A vámház egyúttal „stáció" (lóváltó állomás) is volt a Sárvár és Pápa között közlekedő hivatalos kocsiposta részére. 1792. augusztus 24-én Szombathelyen a vármegyei közgyűlés Veszprém megye panaszát tárgyalja, mert a belsővati stációnál a lóváltásnál zavarok fordultak elő. A vasi alispán elrendeli, hogy adjanak elég előfogati lovat a mersei stációnak. /27/ De nemcsak stáció volt Merse-Belsővaton, hanem a katonaság megállapodási helye is. 1810-ben a mersei adózók azon könyörgésére: „hogy a temérdek sok átalmenő katonai gvártélyok terhétől és a vontató lovak kiállétásától mentessekké tétessenek nemes Veszprém megye meg fog kéretni, hogy Pápáról a stáció ne Mersére, hanem Kis Czellbe tenni és az utasokat oda égazittatni ne terhelytessék." /28/ 1841-ben a megyei közgyűlés ismét Mersei kérelmet tárgyal, hogy „a Katonaság állapodási helyük nem itt, hanem Kis Czellben legyen — minthogy csak egy 10 adózó jobbágyak laknak 35