Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

1. szám - ADATTÁR - HERÉNYI ISTVÁN: KI VOLT BULCSÚ HARKA?

zetben készült Bulcsú Lehellel és Surral együtt a következő évi döntő háborúra./18/ A magyarok tetemes erőkkel 955 augusztus 8-án érkeztek Augsburg alá. A német krónikások túlzása szerint 100.000 főnyi sereggel. Rögtön megkezdték az ostromot a gyönge védőművekkel bíró város ellen, melyet Udalrik püspök védett. Közben azonban Berchtold gróf, Arnulf fia, a magyarok szövetségese érkezett azzal a hírrel, hogy Ottó császár seregével Ulm felől közeledik. Az ostromot azonnal abbahagyták. A magyar haditerv szerint a magyar főcsapat az augsburgi vár felől a Lech mezején fogadta Ottó császárt, míg a sereg másik része átúsztatott a Lech folyón és az érkező Ottót oldalról és hátulról támadta meg. Ottó 955 augusztus 9-én érkezett a város alá és Lech mezején tábort ütött. Másnap a csapatok egymással szemben felállottak. Ottó táborában a bajorok voltak az előcsapat Eberhard gróf vezetésével, majd a frankok következtek Konrád herceg parancsnoksága alatt. A harmadik vonalat Ottó császár alkotta századjaival, végül a negyedik sor a svábok két csapata Burkhard herceg vezényletével. Ezután következett a német szekérvár, majd e mögött sorakoztak Boleszláv cseh csapatai. A csata 10-én hajnalban vette kezdetét. A támadást a magyarok hátraküldött csapatai kezdték meg. Hátulról rontottak a cseheknek, őket szétverték és a szekérvárat is elfoglalták. Hasonló sors érte a sorban következő svábokat s már Ottó seregei következtek volna, amikor Ottó parancsára Konrád frank herceg a hadrendből kibontakozván, a a magyar segédcsapatokat oldalról támadta meg, azokat elűzte. Igy most már a fősereg állott a magyar fősereggel szemben. Ottó nem várta meg a magyarok támadását, hanem nehéz fegyverzetű hadseregével, tömör alakzatban tört a magyarok derékhadára és azt szétszórta. A szétszórt könnyű magyar lovasság a nehézfegyverzetű németekkel szemben a harcot felvenni nem tudta, meghátrált. És ez eldöntötte a csata sorsát. S bár a magyarok vesztesége a csatában nem volt számottevő, a meghátrált magyarokat — szétszórt állapotukban — a környék lakói, valamint Ottó császár előre felállított őrségei megállították, megölték, egy részük a Lech folyóba fulladt. A magyar csapat vezérei is kénytelenek voltak menekülni. Őket azonban Regensburgnál elfogták, kiszolgáltatták Henrik bajor hercegnek, aki Bulcsút, Lehelt és Surt felakasztatta. Hadtörténészeink a csatát világtörténeti jelentőségűnek tartják, mert ez a vesztett csata szabta meg nemcsak Németország és Magyarország, hanem egész Európa további fejlődésmenetét. Két irányban is előnyt látnak a csatavesztésben. Az egyik Németország és a többi nyugateurópai állam békés fejlődése, a másik Magyarország kalandozó hadjáratainak megszűntetése, s ezzel a magyarságnak az állandó megtelepedésre való kényszerítése. Azt gondolom, hogy félreértik Bulcsú harka koncepcióját azok, akik Bulcsú hadjárataiban csak rablóhadjáratokat látnak. (Hóman, Szilágyi). Kétségtelen, ez a szempont sem hanyagolható el. De azt is meg kell figyelnünk, hogy Magyarország a honfoglalás után elsősorban nyugat felé volt nyitott, mert egyéb határai magas hegyekkel, folyókkal és mocsarakkal voltak elválasztva más országoktól. Ezt a határterületet kellett tehát mindenekelőtt védelmezni a nyugatról várható támadás ellen. Bulcsú harka tehát nemcsak rablóhadjáratnak szánta nyugati kalandozásait, hanem a kémlelésre, az ellenséges csapatok erejének felderítésére, a nyugati hatalmak nyugtalanítására, hogy Magyarország ellen ne kezdjenek hadműveleteket. Egy koncentrált támadás ugyanis az országot éppen úgy megsemmisítette volna, mint a hunokat és avarokat. Meggyőződésünk: Bulcsú harka azért járt Bizáncban, azért vette fel a kereszténységet, hogy ezzel az ország déli részét semlegesítse és a délről fenyegető támadásokat elhárítsa. Ottóval kapcsolatban csak ott hibázott, hogy nem számolt a haditechnika fejlődésével, a páncélos seregek ütőképességével, a harci technika megváltozásával./19/ Összefoglalásként szögezzük le: Bulcsú származását tekintve a kálizok törzséből való volt. 22