Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - HÍREK - M. Kozár Mária: A Vasi Múzeumfalu új portája

A VASI MÚZEUMFALU ÚJ PORTÁJA A Vasi Múzeumfalu területén jelenleg 36 kisebb-nagyobb építmény található. Néhány 18. századit kivéve az épületek többsége a 19. század első feléből való. A Múzeumi és Műemléki Hónap keretében, 1984. október 7-én átadott I. számú porta hajlított háza szintén ebből az időből származik. Bontását és újra felállítását B á r d o s i János, a S a varia Múzeum Néprajzi Osztályának tavaly elhunyt vezetője irányította, s a múzeumfalu vezetőjében így jellemezte: „A hegyháti Sárfimizdóról származó hajlított lakóház alaprajzi tagolódása: szoba+konyha+kamra+pajtafia, majd a derékszögben lehajló részen: szín (szérű) és istálló. Az utóbbi karó közé rakott sárfalú, a többi helyiség vesszőből fonott, kívül-belül sárral tapasztott sövényfalú. Az épület ollólábas, szelemenes tetőszerkezetű, a gerincen taréj os zsúpszegéssel. Elöl a szobánál csonkakontyos deszkaorommal, hátul az istállónál lekontyolt. A trapéz alakú orom keretgerendái vésett és festett, geometrikus díszítésűek. Az utca felől homlokzati, az udvar felől — a szoba és a konyha előtt — hosszoldali tornác húzódik, faoszlopokkal ... a ház egykori tulajdonosa több évtizeden keresztül községi bíró volt. A falu legöregebb emberei még napjainkban is bíróháznak nevezték. A bírói tisztség betöltése idején a szoba hivatali helyiség is lehetett, mivel a család számára a kamrát alakították át szobává, ill. hálóhelyiséggé, ezért látták el 40 x 40 cm-es ablakokkal és a konyhából fűthető cserépkályhával..." (Tájak-KorokMúzeumok Kiskönyvtár 22, 3—4. p.) Bárdosi János munkájának befejezésére a Savaria Múzeum dr. Bíró Friderikát, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársát, a Nyugat-Dunántúl népi ház- és lakáskultúrájának kitűnő ismerőjét kérte fel. A kiegészítő gyűjtésben és a berendezésben segítségére voltak a Savaria Múzeum Néprajzi Osztályának" fiatal muzeológusai Boros Éva, G y u r á c z Ferenc és Horváth Sándor, valamint a múzeumfalu építésvezetője B o z z a y Imre. A sárfimizdói ház a Vas megyei Hegyhát építészetébe, a hegyháti emberek életmódjának egy részletébe kíván bepillantást nyújtani. Mint már említettük, az épület a 19. század elején épült, berendezésére azonban nem álltak rendelkezésre korabeli eredeti berendezési tárgyak. A múzeum gyűjtményében, Sárfimizdón és környékén fellelhető tárgyak többsége a századfordulóról származik. Erre az állapotra tudott visszaemlékezni az Oswald család még élő tagja, a bíró leánya is. Ezért döntött Bíró Friderika úgy, hogy ezt az átmeneti állapotot mutatja be. A hagyományos paraszti bútorok, berendezési tárgyak mellett feltűnnek a gyári termékek (pl. a szobában a sublót mellett a szekrény stb.). A bíróházban nem nagycsalád lakott. A szobában egy házaspár aludt egy gyermekkel, a szolgának az istállóban volt az ágya. A konyha viszont a korábbi, füstöskonyhás állapotot tükrözi, bár a tüzelőpadkás kemencét 1933-ban mászókéményes tűzhelyre cserélték. A sárfimizdói porta átadásával a Vasi Múzeumfalu „Fő utcájában" már csak egy foghíj maradt. A VIII. számú portán is megkezdték már egy kemenesaljai kétlakásos, füstöskonyhás és szabadkéményes szegényparaszti lakóház felállítását. A vönöcki portát a halála előtti hónapokban bontotta szét és szállította a Vasi Múzeumfaluba Bárdosi János. M. KOZÁR MÁRIA 83