Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Molnár András: Honvédtoborzások Kőszegen 1848-ban (Adalékok a honved hadsereg szociális összetételéhez)

Foglalópénz fizetése az újoncoknak nokok egyaránt — kik a lassú hivatali előmenetelnél szédítőbb karrierre vágytak, s becsvágyukat leginkább a honvédsereg felállításával megnyíló katonai pálya elégítette volna ki. A Vas megyében ekkor dühöngő értelmiségi munkanélküliség (35.) is a bizonytalan hivatali jövő képzetét erősíthette bennük, ami még indokoltabbá tehette pályamódosításukat. Ez a nemesi réteg a tiszti szolgálatot tartotta rangjához méltónak, s a nemzetőrségben viselt rangjukkal kívántak belépni a honvédhadseregbe. (36.) A már említett két kőszegi ügyvédnek ez sikerült is harmadik társukat, Makovetz Edét — aki előbb már az egyik Vas megyei országgyűlési képviselői állásra is pályázott — novemberben a 35. honvédzászlóaljhoz nevezték ki hadbírónak, (37.) ő azonban még az év vége előtt, alig egy hónap szolgálat után, a móri csatában fogságba esett. (38.^ Ugyvédtársai példáját még a gyengébb fizikumú és érzékeny idegrendszerű Chernél Kálmán is követni akarta. (39.) Nemzetőrtisztként ő is részt vett október elején a Nugent elleni zalai hadműveletekben, s ennek tapasztalatai jelentették számára a katonaéletet: „Kényelmes szállás, jó vendéglő, könnyű hadi szolgálat, baráti bizalmas egyetértés mellett... elég kellemesen múlt az idő. Délelőtt gyakorlatokat tartottunk, a délutáni órák pedig rendesen őrnagyunk szállásán ... kártyászattal folytak le". (40.) Elnyerte a tetszését a „könynyű hadi szolgálat", s felmondva az apja befolyása révén szerzett Sopron megyei aljegyzői hivatalt, (41.) felvételét kérte a honvédségbe. Szerencséjére főhadnagyi kinevezése már az osztrák megszállás alatt érkezett Kőszegre, s az ostromállapot miatt nem merte elhagyni szülővárosát, így tényleges szolgálatot nem teljesíthetett. (42.) 58