Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

1. szám - MŰHELY - PINTÉR PAL: „MÉG NEM ELÉG" MADÁCH KÁROLY ÉLETÚTJA

Kőszénbánya RT. társulati iskolájában járt elemi népiskolába 1918-tól 1922-ig. 1922—1926 között Körmenden tanult a polgári iskolában. Körmenden nagynénjénél, Madáchy Ida tanítónőnél lakott. Nagynénjétől népünk szeretetét, megbecsülését és a családlátogatás fontosságát örökölte. Polgári iskolai történelemtanára, Lux Béla hatására egy életre eljegyezte magát a történelemmel, a néprajzzal, az értékek feltárásával és megőrzésével. 1926-1931 között az esztergomi Tanítóképzőben tanult. 1931-ben szerzett tanítói oklevelet. Az 1931/32. tanévben Vértessomlón, Herengel János tanítót helyettesítette, aki bevonult katonának. Tényleges katonai szolgálatát 1932/33-ban Győrben teljesítette, ahonnét tiszti iskolába, Sopronba vezényelték. Az 1933/34. tanévben állásnélküli volt. Erről az időszakról a következőkben emlékezik meg: „Rábahídvégen, négy osztálytársammal és 36 ismeretlen, végzett tanítóval pályáztunk a meghirdetett tanítói állásra. A legtöbb kérvényt ebben az évben Nagybajom postázhatta, mert 106 fiatal kezdő és idősebb pedagógus jelentkezett a megüresedett állásra." Sokan közülük megunták a hiábavaló jelentkezéseket és elkeseredtek a sok visszaküldött kérvény láttán, melyekre rá volt írva: „Mást választottunk meg." Ennek hatására sok tanító és tanár, illetve diplomás jelentkezett a katonaságnál továbbszolgálónak. A karpaszományos őrmesterekből hamarosan zászlósok, majd hadnagyok lettek havi 200 Pengő fix fizetésért. Kezdetben úgy látszott, jobban sikerül életpályájuk az egyenruhában azokénál, akik türelmesen várták, hogy egyszer majd csak átléphetik az iskola kapuját, s élethivatásuknak megfelelően nevelhessék, taníthassák az ifjúságot. Egy-egy évig helyettesként vagy segédtanítóként működhettek. Megfeszített munkával napról-napra bizonyítaniuk kellett alkalmasságukat a tanítói pályára. Az éjszakába nyúló színdarabok tanítása és az énekkarok vezetése „ingyenes ráadás" volt a tanítás mellett. Mindmegannyi munkájukért havi 50-100 Pengő volt a fizetésük addig, amíg meg nem történt kinevezésük, véglegesítésük. Az 1934/35. tanévben Nagyesztergáron Emmert László tanítót (osztálytársát) helyettesítette, mivel ő is katonának vonult. 1935. nyara hozta meg számára a nevelői pálya ígéretes kezdetét, ugyanis Himódról (Győr-Sopron megye) levelet kapott, melyben felajánlják, hogy ideiglenesen helyettesítheti Bársony István szerencsétlenül járt tanítót. Ideiglenes, helyettesi állásában 1937-ben véglegesítették Himódon. Szívesen, felkérés nélkül vállalta az énekkarok vezetését. A gyermekkórus mellett esténként a férfikarral foglalkozott. Életének erről az időszakáról a következőképp emlékezik meg: „Himód egy és félezer lakosú. Dolgozóinak többsége tavasztól őszig az Esterházy herceg Mexikó-pusztai gazdaságában — Kapuvár mellett -dolgozott. Hétfőn kora reggel elmentek a fiatalok dolgozni gyalog és kerékpárral. Mostoha körülmények közötti munkahelyükről és szállásukról szombaton délután érkeztek haza falujukba. Ezalatt a gyerekekre a nagyszülők vigyáztak. Hosszú tél utáni kikeletkor, ha a gyomnövény kibújt a földből, az én hat éves kisdiákjaim már hiányoztak az iskolából, mert kijártak az egykori püspöki földekből kihasított ültetvényeikre „acatot bökködni." Ha zöldellt falunk környékén a rét, tanítványaim a kis libák legeltetése miatt nem jöhettek a „tudomány várába." Himódi éveiről így vall: „Életem legboldogabb hat éve volt Himódon." 10