Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Zongor Ferenc: Bábos és gyertyaöntő mesterség (Emlékezés Gecse Ferencre)

Utána késsel felvágtuk, szeletekre. És eladásra máris kész." Megjegyzem: ez a tészta, tiszta mézből készült. A terem közepén álló munkaasztalon állt egy kis vas mérleg, amely 25 kgig mér. Mellette a „nyújtógép". Gecse Ferenc szerint, amikor még nem volt gép, akkor kézzel, „tapintatra", tapintással nyújtották a tésztát egyenlő vastagságúra, — „mert hogyha a tészta nem egyforma vastag, akkor természetes az áru ára sem lehet ugyanannyi". Ennek a munkaasztalnak alsó részén húzódott meg egy nagy tartólap, melyen különböző nagyságú teknők, vájtteknők sorakoztak. A villanyégő a nagy munkaasztal közepére világított. A Munkaasztaltól délnek, az ajtókkal szemben — fehér bútordarabként — az eladópult állt, mögötte a szék. Á bejárati ajtó és a másik helyiség ajtaja közti oldalon állt egy fehér szekrény. A felső rész üveges és kisajtós, az alsó részen pedig négy nagyobb teltajtó volt. Ebben a Szekrényben a mesterséghez szükséges nyersanyag és néhány szerszám kapott helyet. — A tűzhely száritója, „pléhtartója" és a belső ajtó közti részen állt egy fehérre festett „liszthombár", lisztesláda. — A műhely északi oldalán egy falraakasztott táblán sorakozott a sok-sok, különböző formájú „szaggató". Még néhány sor az üzlet-műhely „elrendezéséről". A boltíves nagy ablak előtt állt még egy nagy munkaasztal. Az ablaktól jobbra és balra, a falon függtek a bekeretezett Segédlevél, Iparigazolvány, valamint a Mesterlevél. A terem északnyugati sarkában állt egy kisebb, több fiókos „kredenc", mellette „stokedlik" (hokedli, támla nélküli konyhaszék). Az egyiken pedig egy 30 Jiteres, nagy fazékban, olvasztott méz volt látható. Ezek után essen szó még a bábkészítésről, a műhelymunkáról: id. Gecse Ferenc így mondta: „a fehérbáboknak a készítéséhez használunk cukrot, lisztet — de nullásat. Ebből lesz a tésztája. A bábsütemény díszítéséhez tojásfehérjét, burgonyalisztet, ételfestéket, képeket, azaz „stafétpapír"-t, tükröt, celofántot használunk fel." Műhelyében — a ,mester mondása szerint — 27-féle báb készült. „Nemcsak nyáron megy a bábosság — mondotta —, hanem télen is." Karácsonyra például 14-féle báb készült süteményből (pl.: csillag, kis- és faagykereszt, habsütemény, üstökös, kismadár, betlehem, csizma, bölcső, tulipán, kisbaba, óra, szív és különböző formájú karácsonyfadísz). „A bábtésztát meg kell különböztetni a tyézestésztától — hangsúlyozta a mester —, mivelhogy a báb játék a gyerekek kezében és kedveskedés a nagyobb lányoknál, legényeknél. Gondoljunk a lovaskatonára, madárra, avagy a szív küldi szívre, ä bábosszívre. A mézeskészítmény élvezet, csemege, ehető is." A „fehérbáb"-ban nincsen méz, ugyanis attól megpuhulna a tésztája, ugyanakkor a mézeskalácsban a fő édesítő a méz. — „Valamikor csináltunk bábot tisztán mézből is. Cukor egyáltalán nem is volt a tésztájában, az ilyen fajta tésztát nevezték darázsfészeknek". „A bábosok, mézeskalácsosok munkájuk közben fehér kabátot, „jankli"-t fehér kötényt, és csúcsos fehér sapkát hordtak." — „Én még ma is így öltözöm" — mondotta még 1969-ben Gecse Ferenc. A továbbiakban részletesen szólt a bábok díszítéséről és „írásá"-ról: „Ehhez elengedhetetlen eszköz a tutli, melyből különböző méretűek és mintázatúak vannak forgalomban. így nálam is van sreibtutli, — „ezzel írunk" — ramflitutli, ezzel szegélyezünk. — Szükséges még kisrózsacső, aminek végén rózsaminta-vágat fedezhető fel. Jó néhány tutlicső pedig számozott. A számok a cső nagyságát, vékonyságát jelölik." Gecse Ferencnél látható volt még dupla rózsacső, valamint stuflicsövek is, amelyeknek végéből, kis nefelejcs virágminta nyomódott ki. A tutlicsövek nagy része inkább rézből való, de akadt köz36