Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Zongor Ferenc: Bábos és gyertyaöntő mesterség (Emlékezés Gecse Ferencre)

„GECSE FERENC mézeskalácsos- és yiaszöntő segéd urat, aki 1912. évben Szombathely városban született, (atyja neve: Gecse Gergely, ^nyja neve: Jánosy JVIária, róm. kath. vallású) ondódi lakos, aSopronban működő •— mézeskalácsos- és viaszöntő — mesteri vizsgáló bizottság előtt 1940. évi december 31-én sikerrel letett vizsgálata alapján ezennel — mézeskalácsos- és viaszöntő — mesternek nyilvánítjuk", olvashatjuk a Mesterlevélben. Életére, munkájára így emlékezett vissza a mester: „Ebben a :36 esztendőben nagyon sok jó is volt, rossz is volt, 'de mondhatnám talán, hogy sokkal több volt a csapásom, mint a jó ... Mert közbejött a derékbatörésem, a feleségem halála és a háború. Fogságban £s voltam. 4 és fél évig nem is láttam a műhelyemet! Úgyhogy mire valamire tudtam volna menni, arra mindig keresztbetörtek. jPersze, azért sokszor a rossz is megszépül, különösképpen, ha ,régen volt" •— állapította meg visszaemlékezésében. .— A továbbiakban szót ejt az inaséveiről, — „nehezek voltak, de azért (mindig szeretettel gondolok vissza ^legkedvesebb oktatómra, az én „tanmesterem"-re, Varga Jánosra, akinek műhelye Szombathelyen a Hollán Ernő utcában állt. Ott voltam 3 évig inas. — ő rá mindig úgy emlékszem Ivissza, mint az apámra. Annak a kezei aranyakat értek, és engem minden érdekelt. Még a szerszámot is úgy fogtam meg, j&hogy ő 'megfogta. Különleges munkákat is tanultam tőle; festett gyertyák készítését, képek lehúzását, a bábosságban tőle sajátítottam el a duplaszívek készítését. Mi voltunk ebben az első kezdeményezők. Megpróbálom elmagyarázni röviden, hogy milyen is ez a duplaszív? Két lapból áll. Az első nagyobb 3—4 centiméterrel a másiknál. A nagyobb szívre helyezem rá a kisebbet. Majd a kisebből kivágom a kép £s tükör helyét, abba süllyesztem a színes, felírásos képet. Lehetett ilyen sor: Szív küldi szívnek..., vagy egy ilyen sor: Szívet, szívesen... vagy ezt: Szívem szeretlek ... A felírásos kép fölé celofántot is helyezek, így aztán úgy látszik, mintha üveg alatt lenne a kép. A kép, a nagyobb kivágásulba kerül, a tükör ja kisebbikbe. Utána különféle motívumokkal díszítem a szívet. Fehér, sárga, zöld, kék és rózsaszín ételfestékes mintákat, szegélycsíkokat rajzolok a pirosra festett bábra. Nefelejcs és rózsavirágokkal ékítem a szíveket. Nagy gondot és türelmet kíván egy-egy ilyen szív fölcicomázása, elkészítése." Ahogy végignéztük Gecse Ferenc raktári készletét, csak szívből több mint százat olvashattunk meg. Persze, ez nem mind duplaszív. Akadt köztük kicsi, közepes és nagyméretű. A kicsik, kép és tükör nélküliek, kb. 6 cm átmérőjűek. Viszont a legnagyobbak 25—30 centiméteresek. A továbbiakban a „bábos-mester" beszélt a „vásározás"-ról és az üzletről: „Mikor önálló lettem, először csak kimondottan búcsúkra, vásárokra jártam a szombathelyi járásban. Nagy strapa volt... Később, a 37—38-as években a „búcsúzást", vásározást abbahagytam, és elkezdtem viszonteladásra — éjjelnappal — dolgozni nagykereskedőknek Szombathelyre. — Én az árut megcsináltam, bizonyos százalékokkal olcsóbban adtam nekik az árumat át. Az igaz, hogy sokat gürcöltem, de viszont nem foglalkoztam eladással. A fezámításomat — úgy-ahogy — megtaláltam. — Ezt a munkát, katonai behívásomig folytattam. — A háborúból 1948 júniusában jöhettem haza... S akkor, kezdhettem újra a talpamon megállni. Iparengedélyem volt, folytathattam a mézeskalácsosságot és a bábosságot. Természetes, hozzákapcsoltam a fagylaltkészítést is. De a gyertyaöntést fel kellett hagynom, mert nem volt kifizetődő. Ezért a gyertyaöntő műhelyemet átalakítottam fagylaltkészítő helyiséggé. A mézeskalácsosságot pedig a végsőkig folytatom, és közvetlen a fogyasztóknak dolgozom vásárokra, búcsúkra. 33