Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Avas Kálmánné: Adatok az Őrségből Amerikába vándorolt magyarokról

ha sokat kellett is dolgoznom. Fiatal voltam, bírtam a munkát. Először, mint tanuló, csak 5 dollárt kaptáim. Reggel 6 órától este 8 óráig dolgoztunk. Később már több fizetést kaptam, szépen kerestem. Miivel leánypajtásaim már mind férjhez mentek, én is rászántam magam a férjhez menésre, hisz ekkor már 21 éves voltaim. Férjem Németh Mihály, aki szintén Vas megyei, szőoei volt, szegény cselédsorban nőtt föl. Tízen voltaik testvérek. 1914 elején ment el Amerikába. Még a világháború előtt, 1918. április 8-án esküdtünk Bethiehemben, a református templomiban. Nagy Emil magyar lelkész esküdtetett bennünket. Egy ikds lakodalmat is tartottunk. A jó barátokat és barátnőket meghívtuk az esküvőnkre és a lakodalomba. Férjeim a cementgyáriban dolgozott, nehéz munkája volt, de sokat keresett. Nordhamptonban laktunk. Kilenc év .alatt 6 gyermekünk született, 4 fiú és 2 leány. Ezek közül egy kisfiú és egy kisleány kisgyermek korában meghalt. 16 évig voltam Amerikában. Ez alatt a hosszú idő alatt mindig abban az egy szivargyárban dolgoztam, és férjem is egy helyen, a cementgyáriban. Férjem nagyon vágyott haza, mert ő egyáltalán mem tudott angolul megtanulni. Mindig a hazánkat, az otthont emlegette. Én orosz leányokkal dolgoztam, így megtanultam teljesen az orosz nyelvet, és az angol nyelvet is könynyen meg tudtam tanulná. Gyermekeink angol iskolába jártak, így azok is megtanultak az angol nyelvet. Édesapjuk még hallgatni sem szerette az idegen nyelvet, dühös »volt érte, ha a gyermekek angolul beszéltek. Talán megérezte szegény, hogy többet soha niem jár kedves szülőföldjén. Testvérem és sógorom is hazajöttek Kisrákosra. Ott sok földet vettek, egy szép nagy (téglaházat építettek, és minket is mindig csalogattak, hogy jöjjünk haza. Kerestek is nekünk egy eladó szép nagy tóglaházat Kisrákoson és hozzá 25 hold földet egy dánabban, egy tönkrement uraság birtokálból. Adtak is rá foglalót, elküldték a szerződést, hogy írjuk alá és küldjük vissza, azután mihelyt lehet jöjjünk haza. A szerződést .aláírva visszaküldtük. 17 ezer pengőért vettük meg a földet, a házat. 1928-lban jöttem meg a négy gyerekkel. Szegény férjem nem jött haza, ímert úgy terveztük, hogy ő még pár évig ott marad, keresi a pénzt, hogy az .adósságot törleszthessük. lEgy emberfeletti nagy küzdelmes élet következett itthon az én számomra. A négy kicsi gyermekkel gazdálkodni kezdtem a sok földben. A föld jó termőföld volt, közel is volt, jó terméseket adott. A ház is szép, nagy új ház ivolt, a tönkrement uraság háza nagy udvarral. Sóikat dolgoztunk és törlesztettük az adósságot. Szegény, drága férjem is hűségesen küldözgette a pénzt, én meg fizetgettem a sok kamatot. Mikor hazajöttem, egyszerre 3000 dollárt flizeitbem le, de ez mind kevés volt, mert állatot, gazdasági felszerelést és bútort is kellett Menni. Lassan, a jó Isten segítségével, elindultunk. Gazdálkodtunk lés éltünk a gyermekekkel. Már felnőttek, az adósságot 1036-ban teljiesen kifizettem szerencsésen. Legnagyobb fiam ekkor már 19 éves volt és édesapja ívilsszahívta Amerikáiba, hogy segítsen ő is pénzt keresni. A gyerek visszament, de munkát nem kapott, mert nem tudott angolul. Az apjának kellett a fiút is eltartani. 1942-iben kapott murikat a gyerek. lEkkor az édesapja iVégre haza akart jönni, de akkor tört 'ki a második világháború és szegény nem jöhetett haza. Bánataiban nagy beteg lett, és 1945-ben 60 éives korában meghalt. Hiába vágyódott olyan nagyon haza, még pihenni is ott keli neki örökre az idegen földben. A fiam ott maradt, 'ott állampolgár lett, behívták katonának. Mint rendfenntartó katona Lengyelországban, Ausztriában is volt, de haza Magyarországira nem jöhetett 28