Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Avas Kálmánné: Adatok az Őrségből Amerikába vándorolt magyarokról

hogy egészen fiatal, 15—16 éves fiúk, lányok elszöktek, ha nem tudtak hivatalos útlevelet szerezni. Az örséigben a legnagyobb kivándorlási hullám 1890-től 1912-ig volt. 1913—11914-ben már kezdtek hazaszállingózni. A fiatal katonaérett férfiak vesztükre jötteik haza, mert a háború kitöréseikor, 1914 nyarán értek (haza és rögtön vitték őket a frontra. A véres verejtékkel, keserves munkával keresett, .megspórolt pénzt, asmliit hazahoztak, biztonságból „hadiikölcsön"-be tették és ott elveszett, semmivé lett. A háború után, 1920—1930 között, ismét egy tömeges kivándorlási hullám jött. Akik ekkor .mentek ki, 'azok közül kevés jött már haza, ott maradtak örökre. 1956-lban ismét sokan elmentek, de ezek inkább politikai okok miatt. Ezek legnagyobb része is ott maradt. Gyűjtésem során sok érdekes tapasztalatot szereztem a századfordulón elvándoroltakkal kapcsolatban. Az őrség minden falujában gyűjtöttem adatokat, a hazakenült hazánkfiaitól vagy már csak gyermekeiktől. Azt tapasztaltam, hogy egyetlen egy őrségi paraszteimiber sem azzal a szándékkal ment el, hogy örökre ott maradjon. Kivétel nélkül mind azzal a szándékkal ment el, hogy ott pár évig dolgozik és az ott keresett pénzen, ha hazajön földet vesz, szép házat épít. Esetleg itthoni testvéreit kifizeti az ősi háziból, földből. A földet tartották a legbiztosalhb megélhetési alapnak. Még itt, ezt a szegény, rossz, sovány termőföldet is szinte imádták az itt élő emberek. Akinek földje volt, mégha kevés is, ,az volt a legmagyobb kimcse.Azért dolgoztaik, harcoltak itthon is, hogy a kevés földhöz még vehessenek, hogy több legyen. Hisz ez a sovány föld a mindennapi kenyeret biztosította, ha nehéz, fáradságos munka árán is. Olyan Amerikáiból megjött em/benrel, sőt asszonnyal is találkoztam, aki egyszer hazajött, földet vett, ismét visszament, hogy még keres pénzt és ha hazajön újra földet vesz. A szomszéd faluiból, Kisrákosról is két fiatal lánytestvér elment Amerikáiba 1908-ban. Pár óv múlva 'hazaküldték a megspórolt kis pénzüket édesapjuknak, hogy vegyen rajta földet számúikra, hogy ha hazajönnek, nekik is legyen földjük. A két kisrákosa leány aztán mégsem jött haza. Férjhez menteik mind a ketten. Gyermelkieiik lettek és még látogatóba sem jöttek haza sohasem. Édesapjuknak adták ajándékba a vett földet. Azóta már mindketten m'eghaitak, ott a tengeren túl. A század elején kivándoroltak közül, akik (hazajöttek már keveset találtam. Az egész őrség területén csak 9 személyt, 4 nőt és 5 férfit. Ezek már 85—8B éves eimlberek, van egy 96 elves is. A mégy férfi 25—30 évig élt, dolgozott Amerikáiban. Magas nyugdíjat folyósítanak nekik az Egyesült Államokból. Ezekkel még sikerült személyeslen beszélnem. Életük történetét külön-külön lejegyeztem, sarját elmondásaikból. Gyűjtéseim többi része már hiányos, mert meghalt szülők gyermekei, testvérei, rokonai mondták el róluk az adatokat. Az Amerikáiba kivándorolt magyarokról a „Reformátusok Lapja" egyházi újságban 15 részes folytatásos írást olvastam. Dr. Komjáthy Aladár lelkész gyűjtéséből. 1964-iben, Montreálban írta le tapasztalatait a kivándorolt magyarok életéről. Ugyanúgy jiellemzi az elvándorolt hazáinkfiai elgondolását, ahogy én is gyűjtöttem. A tapasztalatlan magyar parasztok a századforduló és a huszadik század első /évtizedében mind azzal a szándékkal indultaik el Amerikába, hogy sok pénzt keresnek, hazajönnek és földet vesznek. Eszük ágában sem volt még gondolatban sem, hogy ott maradnak. Egyedül csak azért vállalták ezt a kockázatos utat, hogy majd itthon, a falujukban jobb körülmények között folytathassák paraszti életüket. A sok országiból elvándorolt, úgy24