Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

1. szám - MŰHELY - BARISKA ISTVÁN: BEMUTATJUK DR. HERÉNYI ISTVÁNT (1918—)

alapos történeti segédtudományi ismeretei révén tudta csak a középkori Vasvármegye összefoglaló feltárását is megoldani. Egyébként jogi pályája is históriai érdeklődéséhez igen közel álló stúdiumokkal kezdődött. Egykori egyetemi professzora ajánlatára 1941-1942-ben öröklésjogi tanulmányokat folytatott a boroszlói egyetemen. Szűkebb szakterületi képzettsége nagy előnyt biztosított számára Vasvármegye középkori társadalomtörténeti kutatásaiban. Herényi István valójában maga is egy intézmény. Ismeretes, hogy sok-sok körülmény miatt a történettudomány, valamint a helytörténet- és honismeret igazi gondjai közé sorolható, hogy egyre kevesebb a magyar középkorral foglalkozni tudó szakember. Az e téren mutatkozó kis létszámú utánpótlást jobbára a budapesti intézetek foglalkoztatják, így a rendkívül gazdag anyaggal rendelkező vidéki intézeteknek jószerével nem jut már e korszakot értő írástudó, így azok kénytelenek egy-egy alkalomra kiadott megbízásokkal elvégeztetni a szükséges kutatásokat. Sok-sok külső intézet és munkatárs kapott már egy-egy ilyen megbízást Vas megyétől is. A feladat teljesítésével jobbára meg is szakadt a kapcsolatuk a megyével. Herényi István esetében éppen fordított a helyzet. Hosszú éveket töltött el gyűjtő és feldolgozó munkával mindenféle megbízás nélkül. Csak amikor elkészült: a középkori história egy-egy megyei fejezete, akkor figyeltek fel rá az intézetek. Kézirataival voltaképpen egymaga látja el a fent is felsorolt intézeteket e korszak történeti anyagával. Sőt, amióta Velemben létrehozta kemény munkával a Pákó parti rezidenciát, azóta itt található e rendkívül termékeny élet lassan életművé növő archívális anyaga és szakkönyvtára is. Valóságos intézmény ez, amely egyszerre képes otthont adni érdeklődő kutatóknak, műhelyt biztosítani az őt körülvevő s gyakran látogató fiatal történész nemzedéknek. De intézmény ő egymaga abban az értelemben is, hogy a korszak generációs problémáit, hiányjeleit felismerve permanens tudományszervezést vállal magára. Cikkeivel, kézirataival nemcsak ellátta ezeket az intézeteket hiányt pótló anyaggal, de sokszor jár előttük javaslataival érezvén a megoldás sürgős voltát. Ő maga is érzi néha, hogy sokat vállalt magára, de éppen ezért keresi, kutatja a partnereket is egyre. Ő maga is tisztában van azzal, hogy mekkora veszélyeket rejt ez az egyszemélyesség egy ilyen korszak feltárásában. Mindig az jelenti számára a legnagyobb gyötrelmet, ha arra kérik, hogy egy-egy adatot hagyjon el a könnyebb emészthetőség kedvéért. Az effajta csonkításokat szívesen átengedi lektorainak. Rendkívüli munkabírással megáldott ember. Az ilyesmi nemcsak irigylésre méltó, de egy idő után valóban meg is irigylik. Kiváltképpen, ha az illetőt a szakma birtokon kívülinek tekinti. Jó szerencse, hogy ezzel ő nem törődik sokat, hiszen ösztönzése belülről fakad. De elképzelhető, hogy milyen érzékenyen horkan fel a szűk szakmai érdek, ha csak vázlatosan tekinti át Herényi István munkáinak tematikáját: a már említett honfoglalás kori dolgozatait, Herény történetét, cikkét a regősénekekről, a középkori Vasvármegye településtörténetét, családtörténetét, az Őrség történetét, a nyugat-magyarországi családok genealógiáját, munkáját az alán eredetű Vas megyei családokról. Egyik-másik munkája 1500-2000 gépelt oldalra rúg. Ez kivételes teljesítmény. Egyben megismételhetetlen is. Ezért, s mert teljességre törekvő, átfogó dolgozatokkal jelentkezett, igen sok kisebb-nagyobb szakmai érdeket érintett. Innen származtak konfliktusai is, ha voltak.Minthogy mindig az ügy érdekelte, bámulatos toleranciával tudta magát túltenni ezeken. Nincs az a magyarsággal vagy Vas megye történetével foglalkozó konferencia, szimpozion, 6