Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1983. (Szombathely, 1983)

2. szám - HELYISMERETI ADATTÁR - Zongor Ferenc Népi megfigyelések az időjárással kapcsolatban Alsóságról

igazában, homillen meleg tud itt lénnyi! Annyi szent, hogy nyáron az itteni kavics, meg az a kövecses homok igen-igen átforrósodik. Ummongyák: ittenék méglehet kukúnyi (kukolni)." No, mármost, a következő megállapítást: Kukszél fúj, vihar lesz - azzal magyarázzák, hogyha délről jön a szél, vagyis a "Kukollábu", akkor az mindig valamit kavar. "Kataliktya felű gyön a fölhő, eső lesz." A ságiak ezt a mondást is az ő Kukolla homokgödrükkel hozzák össze, vagyis a Kukolla felől van szerintük Kataliktya is. Ha a Kataliktya felől jön a felhő, akkor biztos eső lesz. Ide kívánkozik még egy gondolat: néhány sági állítása szerint a Vas Pál liktya (lyukja) végeredményben a Kata liktya. "Lik, lik mindegy, de esőt hoz." Ho, de ki is volt ez a Vas Pál? Milyen monda fűződik nevéhez? Végül is hol volt a "liktya"? Úgy mondják, a tatárjárás idején élt, fent a Sághegyen. A hegy oldalában volt egy nagy üregje, barlangja. A fennmaradt elmondás szerint a tatárok elől menekülő embereket ide bújtatta el. Az idősebbek úgy tudták, hogy ez az üreg a bazaltsziklák meredek részén húzódott meg. Állították, hogy nehéz volt megküzelíteni, különösen lóval. A tatárok viszont lóval jártak. Persze, a helybeliek és akik ismerték a járást, azok a sziklafalhoz húzódva "farral, oldalvást" óvatosan nekilapulva eljuthattak a barlangig. Barlang? Nem. Néhány idősebb szemtanú szerint csak 8x6 méteres üreg volt, "lik". A berendezése: közepén az asztal kőből, egy hatalmas bazaltlapból állt. A terem fala mentén pedig ugyancsak kőből kialakított padka volt látható. Ezenkívül ülőalkalmatosságul szolgált néhány "kutyafej"-bazalt. Amint mondják, az üreg belső fala kormos volt már, hisz tüzeltek benne. Kb. 50 évvel ezelőtt a bányászás terjedésével lerobbantásra került a hegynek e része is. Ma már csak a monda maradt fenn róla és ez a társítás a "Kataliktyával". "Kataliktya, Vaspál liktya, mindegyre megy, Ha onnajdrul gyün a fölhő, biztos eső lesz." Szentgyörgynapi harmatszedés "Ha jó a szengyörgyi réggel,akkor a sági vínasszonyok kiszoktak mennyi az Osódüllőbe (Alsó-dűlő) harmatot szennyi. Ebbe az Osódüllőbe rígidőtü fogva lucernatábla terűt el. No a lucé'rnya, a tavaszi hajnókon (hajnalokon) erössen harmatos lesz. Na persze aj jó, ha il]erkor Szengyörgykor szíp a harmat, mer akkor érdemes kimennyi szennyi. Dehát minekis a harmat? Annakho, aki ászt Szengyörgy naptyán reggel, mikor a nap főkéi (felkel) akkor szedi, ammajd vernyi tud a szemivel, sőt ha azzó mozsdik, akkor még az átka is megfogamzik az illennek. Hát ezer köll illenkor szennyi a harmatot. Itt Ságon az öregasszonyok összeszoktak beszínyi - már az ollanok, akik hittek ebbe a csodába - hohhát mennyének ki harmatot gyűjteni. Idésanyámtú tudom, énem árúták ám senkifijánakse, ho ménnek, csak egymásnak monták meg. így ossztán elindútak. Pehér lepedővel betakarták magukat, asztán uvonútak lopakodva ki az Osódüllőbe, a lucernásba. Ott osztán cafatos lett a lábbelijük, de még a szoknyájuk is. A harmatot pedig a tenyerükkel szettek a kötínyükbe. Igen örűtek neki, hommillen sok szíp harmatot tuttak szennyi. Ho mi maratt még ebbű a harmatbú már ezé"knek a boszorkáknak - ászt én né'm tudom." - fejezte be adatszolgáltatóm. 37