Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

Különszám: Az Ungaresca tánceggyüttes története - III. KIBONTAKOZÁS A VÁROSBAN - Visszatekintés

Joós Pista bácsinak szép emléket állit a következő kiadvány: Ki a jövőnek vet magot /Szombathely, 1978. 13 5.-13 6. o./ Szalay László, a művelődésügyi osztályvezető helyettese július 27-én igy ir róla a sárvári járási pártbizottságnak'/M. L. 64.199/21/®. M./ ; „Joós István táborunk politikai tisztjeként vett részt velemi munkánkban. Megtiszteltetésnek vettük, hogy a Vas megyei munkásmozgalom régi harcosa ilyen formában kért részt ifjúságunk eszmei neveléséből. Azzal, hogy elmondta viszontagságos életének sok-sok tapasztalatát, tudatosította fiataljainkban, társadalmunk eredményeit kemény harcoknak köszönhetjük. Szeretettel nyesegette az ifjaink körében itt-ott megmutatkozó hibákat is. Velemi tartózkodása rengeteget emelt táborunk értékein, személyes példájával vonzott... " A Bihari Együttessel való kapcsolat a Szigeti Károllyal való kőszegi megismerkedéskor kezdődött, majd Budapesten folytatódott /Nóvák Perenc/ S ez a városban is éreztette hatását. Ok adták az ünnepi műsort az 1957-es Néphadsereg Napja alkalmából, és iskolások számára is tartottak bemutatót. Nóvák Perenc szerint itt próbálták ki az olyan előadást, amely nem „csupán" művészeti esemény, hanem egyúttal ismeretterjesztő jellegű is. Nóvák Ferencen kivül Györgyfalvay Katalin volt az egyes számok ismertetője - az okt. 1-i Vas Népe cik "konferáló kislánya". Később budapesti tartózkodása alatt Balázs Attila a Bihari Együttesben táncolt tovább. A Bihari Együttessel való kapcsolat révén került rövid ideig Kőszegre Kővágó Zsuzsa, aki már az első rábakovácsi táborban a kőszegiek oktatója volt, s az együttes emlékelbumának tanúsága szerint 1963 tavaszán még foglalkozott a táncosokkal. Csak töredékes adataink vannak az együttes pénzügyeiről. A "nagy" előadásokat a táncosok maguk szervezték, a pénzzel maguk gazdálkodtak, ezt is az igazgató alkalmanként ellenőrizte. A műsorok tiszta bevétele mellett a tagok önkéntes hozzájárulásai is pénzforrást jelentettek, valamint a velemi táborokra megajánlott összegekből - esetleg - el nem költött forintok. /A kőszegiek az 1956-os táborra fejenként 120,- Pt-ot fizettek be,/ A pénztáros mindig egy táncos volt. Az első hivatalos megyei segitség - az oktatón és a táborozáson túl - egy 1500,- Ftos jelmezes inalta tási támogatás volt. Ezért az együttes anyagot 40