Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

2. szám - Szoboszlai Katalin: A fazekasság szakszókincsének földrajzi tagolódása a Dunántúlon (pályamunka részlet)

Csiszár József Tata Steig István Szekszárd (a Népművészet Mestere) Horváth Márk Mohács Tamás László Kaposvár (a Népművészet Mestere) Németh Tibor Zalaegerszeg Kántor Sándor Karcag (a Népművészet Mestere) Nagy János Csákvár adatközlőim munkája minőségileg is mutat eltéréseket. Munkatechnikáukban és variálókészségükben mutatkozik a különbség. Találkozunk i forma- és diszitőmüvészet igen magas szintű müvelésével (Kántor Bándor - Karcag, Steig István - Szekszárd, Nagy János - Csákvár, Tamás László - Kaposvár), ugyanakkor alacsonyabb szintű és kevésbé korszerű müvelésével (pl. Tóth Gergely - Tüskevár, Takács )énes - Ják). Az adatközlés módszere Az adatok közlésénél túlzottan finom fonetikus lejegyzésre nem örekedtem, abból a meggondolásból, hogy a mesteremberek kiejtése, leszéde a köznyelvihez nagyon közel álló. Érthető, hiszen munkájuk évén sok emberrel érintkeznek. Nem lehetne érvényesíteni a finom onetikus rögzítést, ugyanis a sokféleség zavaró lenne. Éppen ezért ehát lejegyzésem fonematikus. A kutatóhelyeket számokkal láttam el. Az adatokat cédulára vettettem és rendszereztem. Az egyes címszavakhoz betűrendbe sorolja a kutatóhelyek jellemző kifejezését irom. \z adatok feldolgozásának rendje: \ dolgozat tüzetes részében a vizsgált szókészletet mozgásában, fogalomkörök szerint igyekeztem bemutatni, illetőleg elemezni. Néhány fogalommal kapcsolatban „orvanyag"- ra is szert tettem, ehát olyan szavakra, amelyeket előzetes, kijelölt anyagomban nem szerepeltettem. Ezekre egy külön fejezetben térek ki. *k dolgozatot az adattár zárja. 17