Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)
1. szám - Riegler Erika: Adatok a kőszegi textilipar történetéhez
a belga Tarbousch tröszt birtokába került, amely 1918-ban megvásárolta a Csipkegyár épületeit is, ott is posztógyárat rendezett be. Ettől az időtől válik általánossá a két gyár népies neve: a nemezgyárból "fölsőgyár* 1 , a Csipkegyárból "alsógyár" lett. Az 1920-21es év legfontosabb terméke az olcsó lódén posztó, melyet a Posztógyár állitott elő, A Nemezgyárban továbbra is az eddigi bevált cikkeket gyártják: kalaptompokat, a közismert svájci sapka anyagát, nemezkorongokat, finomposztót, nyeregnemezt stb. A sokféle termék előállítását a rendkívül olcsó munkabér tette kifizetődővé, továbbá az, hogy ezeknek a termékeknek állandó piacuk volt, s ha egy-egy iránt a kereslet csökkent, a kiesés nem volt olyan katasztrofális, hogy a gyár belebukott volna. Az első években, amikor a honvédségi és vasutas posztó iránt nagyon nagy az érdeklődés, a nemezgyári fonó és szövőgépek zömét átvitték a posztógyári részbe. Ezek a fonógépek nem is tudtak elegendő fonalat készíteni, igy a tröszt más gyárai szállították a feldolgozásra kerülő fonál nagy részét. Az öreg cseh, francia, osztrák gépek ontották az árut. A virágzás 1927-ig tartott. Ebben az évben a MÁV részére készült egyenruha szöveteket a megrendelő - minőségi kifogást emelve - nem vette át. A rengeteg szövet eladatlan maradt, egyetlen piacon sem sikerült értékesíteni. Ez a Posztógyár csődjét jelentette. 1928-tól 193 2-ig tartott a kényszerszünet, amit a gazdasági világválság hatásaként kell értékelni. A részvénytársaság a posztógyári gépek közül 12 szövő és 3 fonógépet a Nemezgyárba szállíttatott át, a munkások 80 %-át kellett szélnek ereszteni. Azok a nemezgyári munkások, akik megmaradhattak munkahelyükön, kényszerültek arra, hogy lényegesen alacsonyabb munkabérért dolgozzanak. A nemezgyári munka jellegénél fogva nem órabéres munka volt, hanem teljesítmény alapján fizettek. A gyár munkásai - főleg a válság idején -, hogy kenyerüket el ne veszítsék, jóformán egész héten haza sem mentek, hanem hétfő reggeltől 2-3 órát pihenve éjszaka - folyamatosan dolgoztak, hogy a családjuk megélhetését biztosító teljesítményt elérjék. Az 1928—32 közti időben a nernezgyári gépeken is részben női kabátszövet készült, nagyobb részben a fonógépek teljes kapacitását kihasználva svájci sapkának kötötték meg a termelt fonalat. Közben, hogy a gyár folyamatos termelése biztosítva legyen, új és új cikkek gyártásával kísérleteztek. Ezek közt nagy jövőt jósoltak a finomabb nemezárunak, köztük is a billiárdposztónak, aminek előállítása nagy \ .1
