Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

1. szám - Riegler Erika: Adatok a kőszegi textilipar történetéhez

A kalló megépítését részben az tette szükségessé, hogy a soproni, pinkafői, lékei posztósokkal konkurálni kellett, de a kalló felépítése egy vagy néhány mester számára nem lett volna lehetséges és kifizetődő sem. Egész biztosre vehető, hogy ez a kalló elősegítette, hogy a kőszegi posztó piaci határai bővüljenek, hogy megjelenhessen az ország legjelentősebb vásárain. /2/ Ezekre a vásárokra már ruhának feldolgozva jutott el a kőszegi posztó, és bár külföldi versenytársak is voltak, sok hazai város posztósaival szemben is helyet kellett állni, a kőszegi mesterek nem vallottak szégyent sem a veszprémi, sem a székesfehérvári nagyvásárokon. Veszprém vármegye 1794. szept. 13-án tartott megyegyülésének határozatából tudjuk, hogy a kőszegi mesterek állították elő ebben az időben a legjobb anyagot: "a külföldi anyagok mellett a Tatay, Veszprémi és Soproni posztóból készült ruhafélék szerepelnek még a kimutatásban, melyek azonban mind olcsóbbak a kőszegi anyagból készült ruhánál." /3/ A posztó egyébként sem volt olcsó áru, de kőszegi posztóból készült ruhát valóban csak a jobb módú emberek hordták: városi polgárok, tehetős gazdák. A szájhagyomány szerint a szegényebbjének egyszer jutott csak életében kőszegi posztóból való ruha: ha tehette, ebből készittetett vőlegény ruhát magának, ezt viselte ünnepnapokon és ebben is temették el. A kőszegi posztó keresettsége megkövetelte, hogy mind több embert foglalkoztassanak. A szigorú céhtörvények ellenére - amig a város lakosainak száma alig változott - közel száz, néha száznál több posztós dolgozott itt. Az áru mennyiségének növekedése mellett a választék is nagyobb lett. Az egyszinú szürke, fekete, barna és kék posztó mellett csíkos és kockás posztót is kezdtek késziteni. Az angol textilipar fejlődése veszélyeztette a magyarországi, a kőszegi céhes ipart. A kőszegiek ugy próbáltak versenyben maradni, hogy a minőséget akarták minden áron megőrizni, de az iparosokat tömöritő társulás erősítésével nagyobb megrendelések kielégítését is biztosítani akarták. A céh mindazokat, akik gyenge árut készítettek, szigorúan megbüntette. Bizonyítja ezt Lakner Sámuel posztómester esete is, aki ajándékba kapott festett gyapjút dolgozott fel: ". . . miután az nem igazi festékünek lenni találtatott, a végett az Erd.posztós CzéhtőL reá kiszabott büntetéstől feloldoztatni esedez, egyúttal 37