Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

1. szám - Torda Géza: Egy termelőszövetkezet története. Kőszeg-Hegyalja MTSz

„termelőszövetkezetszerü" társulást hoztak létre. Ebből következtethetünk arra, hogy ők lesznek azok, akik elsőnek értik majc

: rneg az 195oes 60-as években a termelőszövetkezet jelentőségét. Mint az előbbiekben említettem, a földekből való rregélhetés nem volt mindig biztosított, a föld nagyon nehezen „adta meg magát". Az itt élő embereknek sokkal többet kellett dolgozni, mint a mezőségi vagy folyómentén gazdálkodó embereknek, többszörös munka árán is csak keveset termett a föld. Szerencsére, amennyivel a föld kevesebbet adott, pótolta az erdő. Érdekes módon, a nomád és gyűjtögető életmód nyomait, a termelőszövetkezet megalakulása előtti időkben leginkább a mi vidékünkön lehetett megtalálni. A szarvasmarhákat, sertéseket a meglévő rétek, ercei tisztások, legelők tartották el „Szent György napjától" /ápr. 24./ mig a hó le nem esett. Télen fakitermeléssel foglalkoztak és a fát értékesítették, vagy gazdagabb termésű vidékekre szállították, ahol érte gabonát, burgonyát kaptak cserébe. Tavasszal gombát, ősszel „bariszőlőt" /áfonya/, makkot, gesztenyét, csipkebogyót, földiszec'ret és szamócát szedtek. A gesztenyeszedéssel különösen a velemiek, cákiak és a kőszegszerdahelyiek foglalkoztak, a jóminőségü termést Kőszegre, Szombathelyre vitték és ott megsütve az utcán árusították. Ha nem volt elég az állatok alá az alom, azért ií az erdőbe mentek. Napokon át „csalitot húztak" /csalit: a fákról lehullt lombozat, amelyet öszszegereblyéztek és tétlen szalma helyett alomként használtak./ Ennek a fontos alomanyagnak a behordására "ágas" /vesszővel befont/ oldalú magasított szekeret készítettek az ügyesebb parasztemberek, hl Ezekről»"©-dolgokról a nagyapám szokott mesélni, aki hosszabb ideig a falu választett bírója is volt a felszabadulás után. Halványan még én is emlékszem arra, miker reggelentén szüleim felébresztettek, szekérre ültünk, és mentünk az erdőbe fáért, vagy "csalitot húzni", hiszen ebben az időben még a faluban nem volt óvoda. Ezekben a íalvakban az emberek eléggé elmaradottak voltak. Bár az én szülőfalumban, Kőszegdoroszlón két felekezeti iskola is működött, de ezekben az iskolákban a szegény parasztgyerekek azt tanulták, hogy minden úgy van jól, ahogy akkor volt. A pislogó petróleumlámpák mellett olvasni nem lehetett, - de ilyen igénnyel akkoriban nem is jelentkeztek. IV'.aguk szórakoztatására néhány színdarabot tanultak meg a tanítók vezetésével, és a közeli falvak egytanterrr es iskoláiban adták elő azokat. A hosszú téli estéken kelengyevarrással , tollfosztással foglalkoztak. Sok éven keresztül erről a kö nyékről senki sem tanulhatott tovább , az itt élők csak azt tartották embernek , aki földdel és valamennyi vagyonnal rendelkezett. 18