Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

Különszám: Az Ungaresca tánceggyüttes története - I. KITÖRÉS - Velem

lálkozc'n „diverzáns akció" néven továbbélő riadót, amelyre az utolsó éjszakák egyikén a kerületi határőrparancsnokság engedélyével került sor, A keret fele volt a „diverzáns", másik fele a „népfelkelés" megszervezője és fegyveres ellenálló. Az őrsön felvételezett rakéták és töltények, no meg az iskolából kért piros tinta az egyik katona gézkötésén biztosították a komolyság látszatát, nem is beszélve a vezetőség „ halálos hidegvévéről", ahogyan a beszivárgott diverzánsok ellen az akciót szervezte. Mindez persze játék volt. De ahogy a diákok - élükön a kőszegi fiúkkal - a tüzelő géppisztolyok ellen rohamra mentek, az nemcsak komoly, hanem szívszorítóan szép volt, A hazafiságra való nevelésben ez minden oktatásnál többet ért. S hamarosan szükség is volt erre. A táborban alakult ki a következő periódus stratégiája, ha nem is Írásos programba foglalva, amit röviden igy lehetne összegezni: A néptánc nem cél, hanem eszköz a teljes embert kibontakoztatni szándékozó nevelési elveink megvalósításában. Az elsődleges cél a kollektíva erősítése, a belső nevelőmunka erkölcsi - esztétikai - testi szféráiban való intenzívvé tétele. Mindez együtt jár a csoport állandó foglalkoztatásával, a munka folyamatosságának biztosításával, olyan programok lebonyolításával, amelyek révén egyrészt magukat, másrészt környezetüket nevelik. S mivel mindezt táncegyüttesként csinálják, jól kell tudni táncolniuk, énekelniük. Ebből is világos, hogy ebben az időszakban a hangsúly nem a táncon, hanem a befele és kifele egyaránt nevelő közösségen volt, hiszen ez a kollektiv energia volt az eddigi sikerek forrása is. S amikor később, nem 7 is olyan sok ev múlva mar a „regieket" emlegettek, ez nem csupán érthető nosztalgia volt, hanem annak a korszaknak a felidézése, amikor a közösség volt a mindenek feletti érték, a normák meghatározója, amelyben sok olyan eszme, gondolat megvalósult, amit ezen kivül lejárattak, elcsépeltek. Ennek a kollektívának az ereje, öntudata sugárzott mindenkiből, amikor szeptemberben "hazamentek" az iskolába, amely most már egyszerre kedves lett a számukra, ez kezdett vonatkozási pont, ütközési felület, viszonyítási alap lenni a diákok és néha tanárok számára egyaránt. 7