Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

2. szám - Dr. Kiss Gyula: Műemlékvédelem és honismeret

az épület adott volt - oly összegért, amelyből ezen intézmények egyike se lett volna újonnan felépíthető, (itt és most azonban ne gazdasági érték-voltukról essék szó. Tanításukért becsüljük őket.) Öreg igazság: nem érdemel jövendőt az a társadalom és az a nemzet, amely - okosan, kritikusan - múltjára nem figyelmez. A szocialista műemlékvédelem alapdokumentumát Vlagyimir Iljics fogalmazta meg 1917 őszén, amikor szinte érződött még az Auróra ágyúinak lőporfüstje. Amikor annyi más, fontos teendője kínálkozott, a legkritikusabb kül- és belpolitikai helyzetben volt érkezése Leninnek papírra vetnie: „Óvjátok meg műemlékeinket, mert a proletariátus sohasem bocsátaná meg pusztulásukat!" Ezt nem feledhetjük. Értékeljük őket, mert az építkezés technikájának fejlődését, a minket megelőzött társadalmi formációk és történelmi korok emberének az építésben megmutatkozott szakértelmét őrzik. Tanúsítják egyszersmind az építészetnek, mint a képzőművészetek egyikének az építtető társadalom esztétikai igényének mindenkori irányától, a stilusperiódusoktól meghatározott normáit. Az építtető (főúr, nemes, városi polgár, vagy házát épp maga rovó jobbágy) életmódtól, anyagi lehetőségektől, műveltségi szinttől determinált elvárásait az építménnyel (templommal, várral, várkastéllyal, kastéllyal, lakóházzal stb.) szemben. Gazdag és sokrétű tanulságot kínál tehát ez a történelmi képeskönyv, építészettörténeti értékeink országos és helyi állománya, csak szóra kell bírnunk. A fentieken túl más vonatkozásban is. A korszerű műveltség nem csupán az élet problémáiban való eligazodáshoz s a termelésben való részvételhez nélkülözhetetlen ismereteket jelenti. Beletartozik az életvitel és a környezet kulturáltsága is. Az utóbbi nem nélkülözheti a szép értékelését, fenntartását és óvását a minket körülvevő természet és az emberi kéz alkotásai terén. Egyfajta elengedhetetlen látáskultúrát tehát, amelynek csupán elemei sajátíthatók el - az információrobbanás és a mindjobban terebélyesedő iskolai ismeretanyag következményeképp - oktatásügyünk intézményhálózatában. Az iránta való érdeklődés elmélyítése, továbbfejlesztése jórészt a közművelődés intézményeire (a televízióra, a könyvkiadásra, a múzeumokra, s nem utolsó sorban az un. műemléki propagandára) marad. Értéknek kell tekintenünk azonban műemlékeinket azért is, mert országos vagy lokális jelentőségű történelmi események tanúi, mert 30