Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1978 (Szombathely, 1978)

Székely László: Adalékok Győrvár néprajzához. Az anyaméhtől az anyaföldig

-irigyünk, hogy a halott részesüljön az Ur vacsorájában". Ennek szót is fogadnak« Vannak, jámbor lelkek, akik sohasem hiányoznak, ha halott mellett kell iruádkozj i.. Asszonynak asszonyok viszik a koporsóját, ha ugyan birják a hosszú utón, mert Győrvárnalc máig sincs teteinhaza. Kisded halott koporsóját keresztanyja viszi. Ugy tetszik, az egyszerűbbek észjárása szerint a sirás vagy már jajveszékelés ugy kij'r a halottnak, mint a virág, mint a koszorú. Sokat irtak már általában a giccs ellen, de még nem olvastam felszólamlást a miivirág-koszorule förtelmes Ízléstelensége ellen. A gyászoló család rendesen "esperás" vagyis palástos temetése kivan. Ha a halott ismertebb volt, ha öngyilkost temetnek, ha vasárnapra esik a temetés, akkor rendesen nagy tömeget hoz meg a részvét vagy a kíváncsiság. Egyesek kiváncsian lesik, hogyan viselkedik a gyásztól sújtott család, mások együtt könnyeznek a könnyező rokonokkal, ha a bánat őszinteségét látják« + + + + + A halál után egyesek különös súrolást hallanak a falon, lépteket a padláson. Nyilván a lélek jelentkezik, ugy vélik, imát kér. Poharak verődnek össze, olyan zörejt vélnek hallani, mintha krumplit öntenének át egyik zsákból a másikba. A szomszéd Petőmihályfán egy fiát sirató asszony hallotta fia hangját: "Anyám, no sirasson, én magát mindig látom, most is itt ülök a sótorő széken". Ezt Győrváron is sokat emlegetik. Egy győrvári cigányasszony szemrehányást tett férjének, amiért holta után visszajárt és ismételten ledobta a falról a kis petrollámpát, de kimóletesen, meg kell hagyni, ugy hogy nem tört el. "Te, ollan szép temetést rendeztem neked, fakadt ki az özvegyasszony, hát mit akarsz még?" Az az érdekes, hogy a 13 év&s fiu~unoka szintén "látta" a holt nagyapát ugyanakkor. Ha a halott visszajár, azt kell mondanis "Minden jó lélek dicséri az Urat". Ha a bűnös lélekj, azt feleli rá; "£n dicsérném, S