Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)

2. szám - Summásélet visszaemlékezések és iratok tükrében

- 26 "Asztákkor vót ollan, amellik nem is engette magát megkötni, hanem aszonta: tudom úgyis mér gyüssz. Várgyatok csak a sorotokra majd azis mégléssz. Asztákkor megmonta mikor hozat bort." /4/ "Ollan helen ahol a zispán vagán gyerek vót, akkor belenyúta zsebgyib*-. asztán tessék idvan ötven vagy nyócvan pengő, de vót amellik száz pengőn allu sósé adott, ha megkötötték." /5./ "A zaratást 3-4 órakor keszték." /3./ "Vót mindég első meg második kaszás. A zuraság arra különn adott annak fixet, má még a rész hegyé. Ami része gyutott neki, af fölé kapottá zelső kaszás, aki ottanék rendészté aszta zegész munkát." /2./ "Ek kaszás után szetté a marokszedő a markot, aszta tette kévébe. Két kasza után kötözött ek kötöző. Aszta igy akkor em marokszedője meg eggy kötélvetője vót. Asztákkor csak ef fél kévét tetta zelső marokszedő, a második kaszástól meg utánna tette megén a felet, asztákkor ul lett és sor. Aszta ászt ek kötöző kötösztö. Elő menta zelső kaszás, aszta utánna a marokszedő

je, a marokszedő

je előtt még a kötélvető, am mindig rakta le a kötelet. Megpörgette a kötelet, aszta letette. Aszta a marokszedő meg rátette a markot. Akkor a másik, aki megén utánna ment - ugye hát akivé páros vót - ammeg má telitetté. Éf fé marokká tett bele, aszta lett ék kéve. Akkor aszta méghusztok, összetekertek, aszta kötélfáva melléje fordétottuk. Éggyet rúgtunk rajta, hof föllü ne légyen a kötél gombgya, - hon ne száraggyon kü azért köllött megfordittanyi- asztákkor mént továbbá zembér." /3./ 5. "Ha nem vót annyi munkás, akkor a kötélvető mega marokszedő fövádva csináták, - ugye a nők. Éggyik nap vagy fénap a zeggyik, a másik nap méga másik. A kaszások meg ugyanigy. Ha nem vótak rendes kötözők beállidva, akkor a kaszások megién ollan formán vótak, éggyik nap éggyik, másik nap mega másik kötözött." /2./ "Mesztélláb arattam. Ollan szárasság vót, csak husztam a lábamat, aszta mentem benne. Aszta ugye persze hof föbököttö, mer vót hon nagy vót, aszta a zembér láboszárát bököttö fö inkább minda talpát. Mer ugye vótis némis a zembérnek ollan lábbelije, amit szeretett vóna, vaj könnyen ment vóna benne, akkor aszta inkább mesztélláb ment." /3./ "Vót, hogy vizhordó vótam aratásná. Akkor reggé mindig összetakarétottam a helünket, ahol vótunk, aszta később köllött kimennyi Aszta mindénhunn ordétották hov: Vizet! Vizet! Asztákkor a zembé"r vüttö Ahun messzirü köllött hordanyi a vizet ar rossz vót, de ahun közellebb vót a kut, ott nem vót annyirág nehéz. Két ollan nagy kán-