Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)

1. szám - Pomogyi József: A DISZNÓÖLÉS NAGYGERESDEN

- 38 Végeztek a munkával. A husosteknőt beviszik a kamrába, melléje teszik a zsirosvindelyeket. A házbeliek nyugodtan tekintenek végig a felhalmozott kincseken. Az évi zsirszükséglet biztositva van. Egy darabig húst is lehet enni. Nem volt valami nagyon fényes a disznó, de sose legyen ross

zabb. Vacsorázni kell még, de előtte el kell késziteni a kóstolókat is . Községünkben, de a környékünkön is szokás, hogy disznóöléskor a közeli rokonoknak, vagy nagyon jó barátoknak kóstolót viszonozni illik. A kóstoló küldésének szokása többször friss húshoz juttatja a falusi embert, melyet máskülönben nem tudna megszerezni, mert falvainkban jelenleg friss hus árusitása nem folyik. Egy tányérra egy, másfél, esetleg kettő kg húst tesznek. Ugy választják meg a húst, hogy lehetőleg legyen benne egy kis csont is. Kevés, kb. 20 dkg-nyi töpörtyűt, egy karika véreshurkát, kevés abált szalonnát /ezt a kifejezést ritkán, de használják/ tesznek hozzá. Ha készitettek májashurkát, akkor abból is, esetleg a nagyon kedves rokonoknak, vagy barátoknak egy kis darab husoskolbászt is küldenek. Hogy egy család hány helyre küld kóstolót, az nagyon eltérő. Vannak akik csak 2-3 helyre, de olyan is akadt, ki 12-15 helyre is juttat. Természetesen ugyanennyi helyről várhat is vissza. A tányért először zsirpapirral, majd fehér abrosszal leteritve egy nagyobb gyerekkel küldik el. Ha nincs a házban nagyobb gyermek, vagy rokon, akkor másnap a gazdaasszony viszi el a kóstolókat. Késő este lesz mire mindennel végeznek. El is fáradnak alaposan. A gazdaasszony kinálja ugyan a vacsorát, de a család csak nehezen fogyaszt egy-két falatot. Vendéget nem hivtak, de nem is vártak vacsorára. Községünkben nem volt szokásban a disznótoros vacsora. Másnap még akad munka. Reggel el kell vinni a husoskolbászt a füstölőre. Ha a házban nincs füstölő /bár elég sok van a faluban/, akkor rokonhoz, vagy jóbaráthoz viszik. Korán kell vinni,' mert a füstölőt hamar begyújtják, s a sürü füstben nem volna kellemes a kolbászokat aggatni. Nyilt kémény ugyan még van a faluban, de ott már senki sem füstöl, mert nem lehet oly szép pirosra füstölni a húsokat mint az épitett füstölőkben. A füstölésért nem szokás fizetni, de fürészport, vagy valamilyen éghető anyagot /pudvás fát, tuskót/ vinni kell. A füstölőt kezelő asszony /férfi ritkán nyúl a füstölőhöz/ fáradtságát apró szívességgel szokás viszonozni.