Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)

1. szám - Pomogyi József: A DISZNÓÖLÉS NAGYGERESDEN

- 20 Az oldalára fektetett disznónak a felül lévő lábait 40-50 cm-es ágas fákkal feltámasztják, hogy a lábak közét is ki tudják égetni. Ha véletlenül nem készitettek, vagy nem akadt ágas fa, akkor két téglát vettek elő, s azzal támasztották fel a disznó lábait. Ezután beteritik az egész állatot szalmával. Régen csak rozsszalmát használtak erre a célra. A gazda már jóval előbb elkészítette a szalmát, hogy kellően száraz legyen a pörzsülés napjára. Legtöbbször nem is a kazal tetejéről szedte, hanem vonyogóval tépte ki a kazal oldalából. A vonyogó egy közel két méter hoszszu bot volt, melynek a vége 30 cm hosszú vasban végződött. A vas hegyes volt s a csúcsán 10 cm-es szakáll nézett visszafelé. Még régebben a vonyogó vége nem volt vasból, hanem az egészet fából készitettek. Ma már ilyent nem lehet találni. Erősen meg kellett markolni a vonyogó végét munka közben, mert a szakáll egy-egy rántásra bizony elég jó marok szalmát tépett ki a kazalból. A szalmát kötélben, vagy gazhordó-ruhában vitték a pörzsülés helyére. Ma a határban vannak a szalmakazlak. Disznóölés előtt már nézegetik a gazdák, hogy a takarmányos kocsisok mikor kezdenek meg jó rozsszalmás kazlat. Ilyenkor mindenki megy és kér, mert rossz szalmával nagyon nehéz jól pörzsülni. Ha mégis előfordul, hogy nem tudtak rozsszalmát szerezni, akkor inkább buzaszalmát kérnek. A szalmát két helyen is meggyújtják. Most már öröm a disznóölésben lenni, mert meleg van. Nagy élvezettel tartják kezüket a láng fölé és vidáman dörzsölgetik, hogy meggémberedett ujjaikat életre hozzák. A gyerekek is megjelennek. Körülállják a tüzet, vidáman nézegetik a lángokat. A felnőttek óva intik őket, hogy a tüz közelébe ne menjenek, de ők segiteni akarnak. Nehezen várják, hogy a disznó farka szépen megperzselődjön, mert abból mindjárt törnek is egy darabot. Sokszor előfordul, hogy pörzsülés végére elfogy a disznó farka. A felnőttek hosszú botokat ragadnak s azzal igazgatják a tüzet, hogy a szél el ne vigye, vagy le ne csússzon. Ebben néha a gyerekek is segitenek. Már az első beteritéskor az ölő szalmát csavar a disznó lábaira, hogy a körmöket jól megsüsse. Ott erős tüz kell. Mikor leég a szalma, megragadja a körmöt s egy erős csavarással lerántja. A közelben álló gyermek kezébe nyomja. "

Nesze, itt a meleg gyüszü, vidd be édesanyádnak." A gyermek azonban hamar eldobja, mert még nagyon meleg, no meg mit csináljon vele. Még a kutyának sem kell, az is csak meg-