Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

értesülésen. Volt amiről megállapítottuk, hogy nem .igaz, de volt amin elgondolkoztunk és reménykedtünk tovább. Mindig vártuk, hogy jönnek az elvtársak és majd elmondják mi van és mit kell tennünk, de addig ne higgyünk a mende-mondáknak. Aztán megérkezett 1956. októbere. A kis községbe nem sokat tudtunk a fővárosi eseményekről, de a hírek hol innen, hol onnan megcsaptak bennünket. Volt aki kilépett a pártból, de mi néhányan nem mozdultunk. A termelőszövetkezet teljesen feloszlott és széthordták a közös vagyont- Mikor a marhákat hajtották az udvarbeliek kiabáltak — mi beljebb laktunk az úttól —: ,,Nani, gyere most hajtják a marháinkat!" nem mentem ki. Fájt a szívem értük. Nem tudtam volna végignézni az állatok, a mi állataink elvonulását. Az. összevert csorda keserves bőgése olyan fájdalommal hasított belém mint a villámcsapás. Álltam, összezsugorodva, azt éreztem, hogy minden megdermedt körülöttem. Tudtam, hogy a kisemmizés után, ismét az újrakezdés előtt vagyunk. Az 56-os események a TSZ-ek felbomlása és újjászervezése nagyon megkavarták a falu életét. Az uram ebben az időben állatfelelős volt. Ami állat megmaradt azoknak gondját viselte. Egyik nap, amint jött ki az istállóból, egy golyó süvített el a feje fölött és belefúródott a pajtakapuba. Nem tudom, hogy kinek szánták

r de szerencsére sem az uramnak, sem nekem semmi bántódásom nem lett. Senki se nyitotta meg még a kilincsünket sem olyan jelleggel, hogy ellenséges indulat vezérelte volna. Kilátástalan volt ez az idő, de én nem csüggedtem el. Mondogatták, hogy jó lenne most már abbahagyni, de újra elindultunk és szövetkezetet alapítottunk. Amit 56-^ban szétromboltak kezdtük helyreállítani. A Tsz elnöke isimét Horváth Jenő elvtárs lett, aki szintén sokat átélt, és hadakozó ember volt. Tőle sok bátorítást kaptam a munkavégzésben. Utcán nem igen beszélgettünk egymással mert minden szem rajtunk volt. Ha a faluban találkoztunk csak egy-két szót váltottunk, főleg arról tájékoztattuk egymást, hogy mit tegyünk és hol, mikor találkozunk. Megindult a községben újra a szervezés és még egy tsz alakult. így 2 termelőszövetkezet lett a DÓZSA és a KOSSUTH. Megkezdődött ismét a közös gazdálkodás. „A szövetkezetért nagy harc folyt itt is, mint mindenütt másutt az országban. Nehéz és bonyolult harc. Ma már minden valóban történelem és lassan emlékké szelídül mindaz a szorongás, a türelmetlenség, a félelem és elkeseredés, ami nyomon kísérté az alapvetően pozitív nagy átalakulást, és távolinak tűnnek az első idők. nehézségei is. (4.) 136