Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - A szombathelyi Putsch gyár — Egy kapitalista üzem történetének vázlata. Készítette: az üzem történetírói munkaközössége

nyersanyag és a szénhiány következtében. Ez a létszám az akkori termelési szükséglet biztosítására elegendő volt. A munkásokat az infláció következtében az ellátásihoz szükséges élelmiszerekkel fizették. Ebben az időben a gyár igazgatója a tulajdonosok rokona, dr. Stadler Ferenc volt. A létszám fejlődéséből is megállapítható, • hogy a vállalat a rendezett, egyenletesen fejlődő, reálisan tervezett kisüzemek sorába tartozott a felszabadulás előtt, amelynek a város társadalmi képében ilyen arányokban is megvolt a maga jelentősége. Viszonylag, kevés, de a foglalkoztatottság szempontjából néni jelentéktelen számú családnak biztosított kiegyensúlyozott megélhetést. Bér- és szociális viszonyok. A már ismert adatok alapján kirajzolódik előttünk a gyár teljes képe. Ez a kép nem tér el átlagában az országos viszonyoktól. Felszereltsége, épületei, gépei, munkakörülményei elmaradottságról tanúskodnak, az anyagyár leszerelt elavult felszerelése, azoknak továbbkamatoztatása olcsó munkabér mellett a tőkés haszon érdekében. Mindez meghatározza a munkások helyzetét és viszonyait minden tekintetben. Ilyen körülmények között Nyugaton már nem lehetett dolgozni, de itt a munkaerőkínálat következtében megfelelt. Ez volt az, ami a tulajdonosnak kifizetődött. A munkaidő általában 12 óra ebédszünettel, s a munkabérek az országos átlagnak megfelelőek, sem jobbak, sem rosszabbak. A bérjegyzékek tanúsága szerint az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején egy segédmunkás órabére átlag 16 fillér, egy szakmunkásé 32 fillér, ami az egyes műhely részekben kisebb eltéréseket mutat. Ez heti 6—12 pengős átlagkeresetet jelent, amely lényegében 1938-ig alig változik, a háborús konjunktúra és a pénz romlása következtében a 40-es években valamit emelkedik, összevetésül jegyezzük csak meg, hogy az országos statisztika szerint 1935-ben a szövőmunkások átlag órabére 35—40 fillér. Hogy mennyire megérte ilyen viszonyok között a tőkés számára. a termelés, arra egyetlen példával szolgálhatunk. A szombathelyi Putsch Sándor gyapjúárugyár 1940. évi mérlege szerint 207 615,50 pengő nyereséget osztott fel a részvényesek között, 9 részre. Ez az összeg 1940-ben meghaladja a vállalat összes dolgozóinak béralapját, tehát a 234 alkalmazott összfizetését. A munkabérek mellett nem voltak különbek a gyár egyéb szociális viszonyai sem. Az ebéd elfogyasztására egy faház volt kijelölve, amelynek egyik részét fűrészpor tárolására használták. Fürdő,, mosdó vagy öltözőhelyiség ismeretlen fogalmak voltak. 95-