Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó József: A cselédek életkörülményei és bérezése a büki uradalomban 1900—1945-ig

vatalos küldeményeket. Vendégségek idején fogadta a látogatókat, lesegítette ezek kabátját, s megmutatta a vendégeskedés helyét. A látogatások idején felöltötte magára a libériás ruháját, mely hasonló volt a kocsis ruházatához, melyet szintén az uraság vásárolt meg számára, akárcsak a kocsisnak. Munkaideje reggel 6 órakor kezdődött és csak az urak vacsorája után távozhatott el a szolgálatból, a vendégj arás idején pedig a vendégek elvonulása után hagyhatta el helyét. Másnap azonban a rendes, megszokott időben kellett helytállnia. Az inas fizetése a cselédek konvenciójával volt azonos, de ezenfelül teljes ellátást élvezett a kastély konyhájáról, ahonnan gyakran a családja részére is jutott „maradék". — Kapott még: a már említett inasruhát. — Vendégek fogadása idején ,,borravaló"-ban is részesült, nagyobb ünnepek — karácsony, húsvét — alkalmával pedig ajándékot vagy pénzt adtak neki jutalomképpen.

16 Lakása nem közös konyhás: egy szobából, konyhából és kamrából állott a kastélyhoz közel, ennek kerítésén belül. b) Szobalány — Hasonló feladatkört látott el az uraság női tagjainál, mint az inas a férfiaknál. A szobák kitakarítását, elrendezését azonban a szobalány végezte mindkét nembelieknél. Küldöncszolgálatot a szobalány nem teljesített, ehelyett végzett takarítási többletmunkát. Munkaideje az inaséval volt megegyező. Ugyanúgy fogadta vendégek női tagjait, mint az inas a férfi vendégeket. Bérét nem konvencióban, hanem készpénzben kapta meg. 1935ben egy 19 éves korban lévő szobalány 16 pengőt kapott havonta és teljes ellátást. Karácsonykor és húsvétkor pedig ajándékot adtak: pl.: lepedőt, ágyneműt, néha még pénzzel is megtoldták.

17 A szobalány mindig leánykorban lévő fiatal nőszemély volt, így részére nem kellett lakásról gondoskodni. Rendszerint egyik majori cselédnek a lányát „vitték fel a kastélyba", s ez egyúttal nagy kitüntetést is jelentett a családja számára. c) Szakácsnő — A kastély urainak ízlése szerint látta el a sütés és főzés munkáját. Rendszerint úgy tanult bele a „szakácsművészet"-be s végezte el az úrnőjétől kapott feladatát. Mindig az úrnő állította össze napi menüt, ezért reggelenként megjelent nála, amikor megkapta az egész napra szóló eligazítást. A szakácsnő leggyakrabban élettapasztalattal rendelkező asszony volt, kit urai megbecsülésben részesítettek. A kastélyban kapott lakást is. Nálunk két szoba, konyha, kamra, éléskamra volt a lakásilletménye. — A szakácsnő és családja teljes ellátásban részesült a kastély konyhájáról. Készpénzben az 1940-es években pengő jut78