Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó József: A cselédek életkörülményei és bérezése a büki uradalomban 1900—1945-ig

dolga. Készítették az asztagokat, melyekhez bevettek minden erőt, hajnaltól a sötétség beálltáig alig volt megállás. Alig kerültek le a kepik a tábláról, az ökörfogatok nagy részét a tarlószántásban találjuk, sőt már a kepékkel tele földeken is elkezdik a szántást, s a sötét ruhát váltott táblákon ott virítanak a kepihelek, mint a koldus ruháján a foltok. A szántásban a vetésig nincs megállás, mert a tarlószántást néhány hét múlva követi a keverüő-szántás, majd ezt ismételten vetüőszántás, ha őszi gabona kerül bele. A vetésre elkészített földek már várták az ősziek magvait, mely munkának csak az október vetett véget. •— A vetéssel egyidőben megindult a krumpli, a kukorica, a marha- és a cukorrépa betakarítása. Ezt is a fogatosok csinálták. Azonban alig került le valamelyik termény a tábláról, már hozzá kellett látni az őszi mélyszántásnak, hogy mire leesik az első hó, vagy kifagynak az ekék, rendbe tegyenek .mindent. A leállt ekék helyett ismét a szekerek kerültek elő, hogy kezdődjék elölről minden a trágyahordástól, az erdei fuvaroktól. A majorok népe nálunk nem állított fel rangsort az egyes foglalkozások között, mint egyes helyeken. Nem tartotta magát rangosabbnak a kocsis a béresnél, de sem a kondásnál. Az egyes munkaköröket inkább a kor, az évek száma szerint töltötték be. A fiatalok a gyorsaságot követelő helyeket választották, míg az idősebb korosztály inkább a nyugodtabb körülményeket biztosító munkák mellett kötöttek ki, mint a béres, majd ezt felváltották a juhászsággal, a kanászsággal. A kapott bér határozta meg inkább a „tekintélyt" a major népe előtt. Ezért tekintett nagyobb tisztelettel az irányítást betöltőkre és az uradalom iparosaira. A maguk cselédi posztján, bármilyen munkát is végeztek, csak az egész konvenció járt, s ez egyúttal az „egyenlőséget" is jelentette. 1. Az uradalom nem mezei munkát végző dolgozói: a) Iparosok — A major népének „előkelőségei" közé tartoztak, akiket nem tekintettek cselédnek, s éppen szakmabeli tudásukért, magasabb műveltségükért nagyabb megbecsülésben részesültek az uradalom „köznépénél", úgy az uraság, az intéző, mint a cselédek részéről. Tekintély vette körül személyüket azért is, mert sokszor fordultak hozzájuk segítségért, ha a lakásukban javításokat végeztettek, s leggyakrabban ellenszolgáltatást sem fogadtak el a nehéz körülmények között élő cselédcsaládoktól. Már a megszólításukban is érezni lehetett a megbecsülést, a tiszteletet. Az idősebb iparosokat maga az uraság és az intéző is „Mester úr'"-ként szólította meg, a fiatalabbakat pedig keresztnevükön. Ugyanakkor a cselédeket korra való tekintet nélkül letegezték, vagy 12