Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)
HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó László: Szemelvények Sorokpolány térténetéből 1944—1948-ig
ebben az évben ünnepély, felvonulás; csak a Kommunista Párt szervezete emlékezett meg taggyűlésen a munkások nagy ünnepéről. (37.) Az ünnepek azonban nem tudták eloszlatni az emberek kétségkívül jelentkező és egyre súlyosbodó gondjait. A pénz napról napra, óráról órára romlott. A Kisgazda Párt fennen hirdette, hogy a gazdaság stabilizálását csak kapitalista kölcsönökkel lehet biztosítani. A lakosság nagy része nem hitt a kommunistáknak abban, hogy felül lehet emelkedni az infláción nyugati beavatkozás nélkül. A jó pénz mégis megszületett. Egycsapásra megszűnt a városi emberek batyuzása. Eltűntek a mi falunkból is a napról napra megjelenő szombathelyiek, akik inget, cipőt cseréltek lisztre, kenyérre, zsírra. A boltos elővette az eddig rejtegetett áruját, a kocsmárosok kiásták a leföldelt boroshordókat, és megindult az egészséges kereskedelem. Meggyorsult a cséplés, ömlött a gabona, és az emberek boldogan szállították értékesítésre azt, mert már jó pénzt kaptak érte. Idaközben folytatódott a majorbeli volt cselédek beköltözése a községbe. 1945—46-^ban egész új utca épült, amit azóta Űj utcának vagy Típus utcának is neveznek. A cselédség beköltözése két hullámban folyt, 1946—47-ben az első hullám befejeződött. Gyulamajorban lebontottak egy raktárt és egy istállót, amikből bőven jutott építőanyag a cselédeknek. Házhelyet a községtől kaptak, az állam pedig úgynevezett fax segélyben részesítette őket. A volt cselédek nagy örömmel költöztek végre a saját, a kor követelményeit kielégítő otthonukba — a füstös, zsúfolt egészségtelen majori lakásokból. (38.) 1946. szeptemberében elköltözött a kastélyból a szovjet hadikórház. A még kezelésre szoruló harcosokat Szombathelyre szállították. A parancsnok, a rokonszenves Adriánov orvos-őrnagy is elköszönt a falu lakosságától, sok szerencsét kívánva. A megürült kastély sorsáról a község képviselőtestülete próbált határozni, azonban egységes álláspontra képtelen volt helyezkedni. November 11-én Urmössy Árpád tanügyi előadó hivatalos látogatást tett a római katolikus elemi iskolában. Horváth Ferenc kántortanító megemlítette: a csaknem kétszáz tanulóval és két tanerővel működő iskola elhelyezését a kínálkozó lehetőséggel meg lehetne oldani. (39.) Közbevetőleg el kell mondanunk, hogy az új rend igen nyomorúságos kulturális örökséget kapott a Horthy-Magyarországtól. A mi falunk oktatásügye meg még az átlagosnál is siralmasabb képet tükrözött. Még a vármegyei kisgyűlés elé 1938. január 13-án terjesztett hivatalos jelentés is kénytelen elismerni: „a statisztika összeállításakor, vagyis 1937. október 1-én nagy túlzsúfoltság mutatkozott a 56