Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)
MŰHELY - Molnár Dezső: A honismereti munka módszere
közelmúltban akár vezető, akár beosztásos funkcióban működtek. Ezek vallomásait fel kell jegyezni, egybe kell vetni. Sok elhomályosult eseményt tudnak felszínre hozni ezek az adatszolgáltatók ha beszélgetésre hívjuk őket, amikor egymás felvetései kapcsán az emlékezet újból és újból működésbe lép, s a történtek teljes hitelességükben megfogalmazhatók. A közelmúlt és a jelen krónikaírójának van a legkönnyebb dolga, mivel az üzemtörténetíráshoz, a községi, városi helytörténetíráshoz a forrásanyagok jobban fellelhetők az üzemek, a községek irattárában. Itt a jó kapcsolatok révén az üzemek, vállalatok, üzembizottsági, vállalati értekezletek, zárszámadási jegyzőkönyveik, szakszervezeti és párt-alapszervezeti jegyzőkönyvek könnyen elérhetők, melyek felhasználásával az üzemtörténet, vállalat-történet megírható. Az üzemtörténet megírásánál nem lehet egyedüli szempont a kronológia, helyesebb, ha a krónikaíró a rendelkezésre álló anyagot más-más szempontok szerint csoportosítja. Az áttekinthetőség, a fejlődés vagy stagnálás okainak megmutatása lehet az egyik irány vonal. Az bizonyos, hogy mindenekelőtt az üzem, a vállalat (megalakulásának előzményeivel, szükségszerűségével fog kezdődni a krónikaírás. Fényképekkel illusztrált üzemavatási ünnepség leírásával fog folytatódni, de utána áttekintheti a léttszám alakulását az elmúlt időszakra vonatkozóan, fel kell tárni a munkaerővándorlás tényét, okait, a szakemberrel való ellátottságot, az utánpótlás kérdését, a vezetés mikéntjét. Külön fejezetet szentelhet a krónikaíró az üzem 20—25 éves profiljának, miként változott az elmúlt időszakiban előállított termékek sokfélesége, minősége. Vizsgálhatja, miként alakult a vizsgált időszakban a termékek elhelyezése, kitérhet a belföldi és külföldi piacok ismertetésére, az üzem kitüntetéseire. Nem hagyhatja figyelmen kívül a termelékenység problémáját, a kereseti viszonyok alakulását, a nyereségrészesedés, a premizálás kérdését. Foglalkozhat az üzem szociális ellátottságával, az üdültetéssel, közös kirándulásokkal, a kulturális viszonyokkal, ezen belül a sportélettel ós a nők helyzetével. Befejezésképpen kitérhet a krónikaíró az üzemnek, vállalatnak a község, város és az egész népgazdaság életében betöltött szerepére. Hálás téma ugyancsak a közelmúlt krónikaírói számára a földosztás történetének és az első termelőszövetkezetek megalakulási történetének megírása. Fel kell kutatni a földosztó bizottságok volt elnökeit, tagjait és ezek segítségével rekonstruálni kell az első gyűlések, megbeszélések lefolyását, a terveket, az elgondolásokat, nehézségeket, az ellenállást, a visszahúzó tényezőket. Ezek tisztázása után lehet részletezni azokat az elveket, melyek szerint megállapították, ki mennyi földet 5