Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó László: Szemelvények Sorokpolány térténetéből 1944—1948-ig

SZABÖ LÁSZLÓ SZEMELVÉNYEK SOROKPOLÁNY TÖRTÉNETÉBŐL 1944—1948-IG A község katonai megszállása 1944—2945. március 30. Az 1944-es esztendő Magyarország német katonai megszállásának éve. Sorokpolány is ékkor látott olyan katonai egységeiket, amelyek rövideibb-hosszaibb ideig meg is telepedtek itt. Ez az év már világossá tette minden értelmesebb ember előtt, hogy a fasiszta Németországnak és a vele esztelenül azonos politikai rezgésű Horthy-Magyarországnak örökre vége. A fanatikusalbbak azonban az utolsó pillanatig görcsösen ragaszkodtak a megálmodott végső győzelemhez. Ilyen személy volt báró Haupt Buchenrode István felesége, aki büszkén vallatta magát a vaskanoellár egyenes leszármazottjának. Nagy szeretettel fogadta a kastélyába már márciusban beszállásolt náci tiszteket, akik vakhitét rendületlenül táplálták. A kastélyban estélyeket, pompás díszvacsorákat adott a vendégek és Németország tiszteletére. (1) Az egyszerű emberek közül többen azonban ösztönösen megérezték a fasizmus, bukását. Ezt az érzést erősítették a frontról rendszertelenül érkező beszámolók, és a faluban lehallgatott külföldi adók híranyagai is. (A községben Bokor István és Baranyai István tulajdonában volt világvevő rádió.) Preisz József vezetésével néhányan elhatározták, hogy a bárói birtokon a mezőgazdasági munkálatokat •— elsősorban az aratást és a cséplést — lassítani igyekeznek. Ezért a cselédek és az aratómunkások közt — személyes érdekeikre való hivatkozással — agitálni kezdtek. A szervezkedés alapvető célját elérte, mert ebben az évben szeptemberben még arattak, októberben még zúgtak a cséplőgépek. A közjegyzőség által megszabott határidőket nem tartották be. (2.) A nyári aratás lelassított üteme nem tetszett a báró és az intéző úrnak ezért azt tervelték ki, hogy vasárnap is arattatnak. A terv azonban csak elméleti konstrukció maradt. Janzsó intéző csak egyszer merte javaslatát előhozni, az emberek felindulása olyan mérvű volt, hogy jobbnak látta nem erőltetnii a dolgot. /Különösen Horváth János (Rindi) állt ki nagy hanggal az aratók igaza mellett. (3.)