Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

MŰHELY - Molnár Dezső: A honismereti munka módszere

MŰHELY MOLNÁR DEZSŐ A HONISMERETI MUNKA MÓDSZERE Sokszor történt rnár utalás arra, hogy miképpen végezze a honismereti kutató munkát a szakkör, mégis, talán nem lesz érdektelen, ha az egyes területeken alkalmazható módszertani eljárásokra részletesebben is kitérünk. A munkaterület sokrétűsége, szerteág cl Z.U. Set eleve magában hordozza a módszertani eljárások változatosságát, különbözőségét, de minden témánál ugyanazzal az igénnyel kell fellépni azi igazság és hűség dolgában. A néprajzi vonatkozású gyűjtőmunkánál elengedhetetlen követelmény a kitartó megfigyelés és a türelem. Éles szemmel nemcsak az eltéréseket, de hasonlóságokat is észre kell venni, és rögzíteni. E területen a legbiztosabb szem és a legélesebb fül is tévedhet, ezért nem nélkülözheti a néprajzi kutatás a segédeszközöket, mint a fényképezőgépet, a művészi igényű rajzot és a magnetofont. A hűség és igazság elveinek betartása szempontjából tehát nagyon jó, ha az írásbeli anyagot fényképpel, hangszalaggal dokumentáljuk. Óvatosnak kell lennünk az adatszolgáltató személyének tisztasága terén. Könnyen tévedhetünk, ha például más vidékről hozzánk került adatszolgáltató közlését úgy tekintjük, mintha szülőföldünk tősgyökeres lakója lenne. A beköltözöttektől felgyújtott anyaghoz hozzátartozik annak a tisztázása, hogy honnan származott. Gondoljunk csak arra, mennyire elütnek egymástól az egyes tájegységek dalai, meséi, nem is szólva a nyelvhasználatról, a kiejtésről. A népi játékok, táncok, népszokások, jeles napok, mókák, lakodalmak leírása, rögzítése sohasem olyan autentikus, eredeti, mintha filmre vesszük. A tárgyi néprajzi anyagot, ritkaságokat be kell gyűjteni a helytörténeti múzeumba. Szép és becsülendő dolog az egyéni gyűjtemény létesítése, de közkinccsé csak akkor válhatnak ezek az emlékek, ha azokat hozzáférhetővé tesszük. S ha mégis olyan egyén-