Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

MŰHELY - Mihály Mária: Szombathely, a modern textilművészet otthona

és könnyen kezelhetőség igénye. A Magyar Miniatűr Textilek című kiállítás decemberben látható a Savaria Múzeumban. Ugyancsak az idén ősszel indul Velemben egy textil-alkotóműhely, amely a tudatos és csoportonként is összehangolt művészi tervezést és kísérletezést, az új technikai és tartalmi lehetőségek fokozottabb megvalósítását igyekszik segíteni. Mivel az alkotóműhely munkájában mindkét fajta textilbiennálé művészei részt vehetnek, még szorosabbá válhat az ipari és egyéni textilművészet kapcsolata. A Savaria Múzeum, amely az eddigi kiállítások anyagából már egy jelentős modern textilművészeti gyűjteményt alakított ki, elkezdte összegyűjteni és feldolgozni a hazai textilművészet irodalmát és dokumentációját, kiadványcsere útján kapcsolatot fejlesztett ki textilművészettel foglalkozó külföldi múzeumokkal és intézményekkel, a velemi alkotóműhely munkájának dokumentálásában, feldolgozásában, irányításában és fejlesztésében, is részt vesz. A III. Fal- és Tértextil Biennálé alkalmával történt először, hogy a Magyar Képzőművészek Szövetsége, a kiállítás tanulmányozása és kapcsolat-teremtés céljából, külföldi művészeket hívott meg. A szocialista országokból delegált művészek között nemzetközileg elismert textilművészeket üdvözölhettünk: Stojanko Osnakoskit Bulgáriából, Vera Drnaková Záreckát Csehszlovákiából, Lilla Drozdowska Kulkát, Zofia Litákot és Ursula Schmidtet Lengyelországból, Marija Svazsenjét, Jurij Sztyepanovics Tragevet a Szovjetunióból, Ana Lupast Romániából és Monika Tzschichholdot az NDK-ból. Az ő véleményük is az volt, melyet a nagy nemzetközi iparművészeti kiállítások ismeretében mi is állíthatunk, hogy a magyar textilművészet korábbi lemaradását behozta, és a nemzetközi élvonalba jutott. E pillanatban még nehezen dönthető el, hogy beszélhetünk-e már „a magyar textilművészetről", vagy csak csupán jó textilművészetről? Népi hagyományaink felelevenítése, tisztán vagy áttételesen, egy lehetséges és szép, út, bár igen nagy művészi fegyelmet igényel. Legszebb példáit a III. Fal- és Tértextil Biennalen láthattuk Szenes Zsuzsa és Németh Éva műveiben, akik, a mesterségbeli tudás eléggé nem csodálható magas fokán, bátran nyúltak a népművészet elemeihez, művészien közvetítve azt más technikával vagy más hangvétellel. Ami számomra mégis a „magyar textil" kialakulásának egy ennél szélesebb útját jelenti — beleértve természetesen e fentemlített műveket is — az a letisztulási folyamat, amelyet már észlelhettünk a II. Fal- és Tértextil Biennálé alkotásainál is. A technikák, anyagok és színek tarkasága, amely már szinte a felületes játékosságig 18