Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

ESEMÉNYEK, ÉVFORDULÓK - Dr. Bandi Gábor: A megyei díszítőművészeti kiállítás megnyitóbeszéde

gyökeret vesztett vadhajtások is. A szándék nemességét, a tiszta forrást megőrizni, összefogtak tehát a tudomány és közművelődés munkásai, hogy a mozgalommá szélesedett díszítőművészeti tevékenységből hiteles érték szülessen. A művelődési és szociális otthonokban, a községi klubkönyvtárakban és iskolákban működő díszítőművészeti szakkörök, — e tevékenység derékhada — magávai hozva vagy megtanulva a technikát, örömmel és lelkesedéssel varrt, hímzett, faragott és font, s közben azonosult a hagyománnyal is. Jellemző ez a mi megyénk népi hagyományokat ápoló és újjáteremtő szakköreire is. Az elmúlt évben meghirdetett pályázat, mely a Megyei Tanács és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ gondozásában indult útjára, hogy mától kezdve bemutathassa az eredményeket is, a már idézett technikai és szellemi harmónia állapotának felmérésére törekedettSaját táji hagyományaink, a Nyugat-Dunántúl népi díszítőművészetének feltárása, megismerése és alkalmazása volt a szakkörök és egyéni pályázók feladata. Ez volt a mérce a díjak odaítélésénél és a kiállítási anyag összeállításánál is. Pillantsunk műfajonként a bemutatott anyagra, s tegyük hozzá azt is, ami a látvány mögött szerényen meghúzódik. A szalma- és kosárfonó termékekből itt látható ízelítő egyértelműen bizonyítja, hogy ez az ősi technika és a belőle adódó formakincs, éppen a közvetlen használhatóság miatt, teljes szépségében él tovább. Fafaragás terén már inkább látszik az eredeti hagyományok gyorsabb pusztulásának nyoma. Az anyagot és szerszámot egyaránt jól ismerő kezek még több segítséget érdemelnek, hogy a népi forma és funkció becsülete újra méltó helyre kerüljön. Az itt látható anyag a jó példákból idéz, hogy csak a nagytilaji Tőke Imrét említsem, aki a régi falu teljes életét összesűrítette fából faragott figuráiban. A textildíszítő technikák, a Nyugat-Dunántúl eddig kevéssé isimert mintakincse, a ímegdöbbentés erejével, páratlan szépségben bontakoznak ki a kiállításon. A sárvári, acsádi, nagysimonyi és toronyi szakkörök munkáiban érezni leginkább azt, hogy az alkotók szívvel-lélekkel benne élnek a „nép szellemiségének közepében". Szauer Irma, Tanai Erzsébet, vagy Beszprémi Alojzia, díjat is érdemeltek, megyei példának tekinthetők. Az eredetiségben és szépségben újat hozó textilmunkák mögött komoly előkészítő munka, tanulás és hatalmas szorgalom húzódik meg. Itt érezni leginkább a mozgalmat segítő és öszszefogó Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előkészítő munkáját is. A mai kiállítás tehát az előkészítők és alkotók közös ünnepi pillanata, de benne van e percben az évközi találkozások, a szakta167