Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

selkedtek. Utána az árvízkárosultaknak gyűjtöttünk. Mindenki a saját utcáját járta. * Volt a faluban egy család — Koronezay István — ahol mindkét szülő fekvő beteg volt hosszú éveken keresztül. Amíg szociális otthoni elhelyezést nam tudtunk nekik szerezni, addig itthon segítettük őket amivel lehetett. Rendszeresen favágót köldtem nekik, hogy legyen vágott fájuk. Szívesen mentek az emberek segíteni a betegeken. Előfordult az is, hogy fölváltva kértem, hogy most te mész, a jövő héten pedig te, és a sor rákerült két olyan rongy emberre akik a faluban tényleg „semmirekellők" voltak. Senki se hitte el, hogy ezek elmenjenek és valamit dolgozzanak, vagy azt, hogy velük egyáltalán boldogulok. És elmentek megvágták a fát, összetakarították az udvart is és azt mondták: „Ha újra ránk kerül a sor, csak tessék szólni, szívesen elmegyünk újra, meg a Nani néninek úgyse lehetne nemet mondani." Lakásügyekben is sok gondunk volt. Ha sürgősen kellett valakinek lakás senki nem akart beleavatkozni. Egyik alkalommal is kertelés nélkül elmentem és a házigazdának bejelentettem, hogy a Kovács Sándornénak nincs lakása. Nektek itt van három szoba, a két öregnek —, a hátsó úgyse kell, mert elől is van kettő. Megmondtam, hogy ennek az asszonynak hely kell addig amíg a tanács majd tud neki adni. Ezt úgy mondtam, ahogy gondoltam, hogy ig.3.1 nagy szükség lenne a lakásra. Megértették és azt válaszolták: „Hát jól van, ha ezt a helyet választottad ki, hát csak gyüjjön. Úgyis úgy van ahogyan te akarod, ti parancsoltok." Megoldottuk a hajléktalan asszony ideiglenes lakásgondját. Aztán igyekeztünk azon lenni, hogy a tanács minél előbb végleges otthonhoz tudja juttatni és a szobát vissza lehessen adni a tulajdonosnak. De a szabad ég alá nem engedhettük a magára maradt hajléktalan asszonyt. Továbbtanulás dolgában is sokan kérték segítségemet, hogy szóljak az érdekükben. Megtettem amikor lehetett, minden lehetőséget megragadtam ahol erről beszélhettem. Akiket ajánlottam, mind megálltak a helyüket. Mentem mindig amikor kellett, többször is elmenteim egy helyre, vagy több helyre is, ahogy ezt a helyzet megkívánta. A közösség érdekében szívügyemből tettem. Egy alkalommal éppen egy továbbtanuló ügyét egyengettem és igen nehezen ment a dolog, meg olyan hangnemben beszéltek velem, hogy igen meglepett. Aztán én is másképpen fordítottam a szót: Huszonöt év óta tevékenykedek mint párttag. A közösségért, annak érdekében Í45